Meghoztam az új fejezetet, és sajnálom a sok idő kimaradást! Remélem ezzel kárpótollak benneteket! Köszönöm szépen a pipákat, a kommentet, és az első rendszeres olvasót az új blogon, nagyon hálás vagyok nektek!
Ezt a fejezetet egy barátnőmnek címezném, mint névnapi ajándék. Szóval:
Boldog névnapot Gerda Sheelus, bár egy kicsit késve! ;D
Mindenkinek előre is jó olvasást!
Puszi, Lyl S.
10. fejezet: Viszontlátás
/Sierra/
Mikor
felkeltem, egy pihe- puha ágyban voltam elterülve. A gondolataim a tegnapi nap
körül jártak. Minden olyan zavaros és homályos volt. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy Kol újra
itt van. Kopogtattak az ajtómon, mire a kutyák felkapták a fejüket.
- - Gyere!
– kiáltottam és megjelent Caroline feje az ajtóban.
- -Nem
akarlak sürgetni, de át kéne menni hozzánk, mert Klaus nem sokára megérkezik. –
elhúztam a számat a gondolatra és hipergyorsasággal elkezdtem öltözni. Mikor megérkeztem
a folyosóra, a szőke vámpírlány már nem volt sehol. Leszaladtam a nappaliba,
ahol Kol kísérletezett a tv bekapcsolásával.
- -Az
nem fog így menni! – szóltam oda és én magam bekapcsoltam a televíziót.
- -Felvágós.
– duzzogott, én meg kinyújtottam rá a nyelvem.
- -Itt
van Kol? – kérdezte Caroline, miközben a hűtőben kutakodott.
- -Jeleníts
már meg! – mondta Kol és boci szemekkel nézett rám. Bólintottam és koncentrálni
kezdtem. – Szöszi! – kiáltotta ó, hogy
megbizonyosodjon arról, hogy mindenki látja és hallja őt.
- - Megyek!
– kiáltotta vissza a lány. Besietett a nappaliba egy vértasakkal a kezében. –
Amúgy te mióta bóklászol itt? – a kérdését egyértelműen Kolnak címezte.
- -Tudod,
én mindenhol ott vagyok. Imádom, hogy a falakon is át tudok menni. Meg ugye sok
mindent szoktam látni. – célzatosan felvonogatta a szemöldökét és kihívóan
Carolinera meredt.
- -Hogy
érted azt, hogy „sok mindent”? – kérdezett vissza.
- -Hát,
legalább most már tudom, a bátyám mit szeret benned az ártatlanságodon kívül. –
kajánul elvigyorodott a férfi.
- -Úgy
érted amikor… Amikor nem volt rajtam ruha?! – kérdezte a lány kiakadva. Kol
csak még jobban elvigyorodott. A szőke
lány teljesen elvörösödött. Én jót szórakoztam rajtuk, de ha Carolinet nézte, akkor
engem is?
- -Remélem
engem kihagytál erről a listáról. – mondtam neki, teljes komolysággal.
- -Még
szép! Volt bennem annyi tartás, hogy a legjobb barátomat nem kukkoltam! –
tetettet sértődöttséget.
- -Nah
persze. – morogtam és elindultam a garázs felé. – Gyere Care, induljunk! –
szóltam oda a még mindig teljesen zavarban lévő lánynak.
- -A
kocsi az utcán parkol. – közölte a tényt, amit már én is tudtam.
- -Kimondta,
hogy csak egy kocsi van? – kérdeztem vigyorogva, és beléptem a garázsba. A
Ferrari felé vettem az irányt, de még mielőtt beültem, végig simítottam a
motorháztetőn. Caroline teljesen lesokkolva ült be mellém.
- -Honnét?-
kezdte a kérdést.
- -Klaus.
– ő bólintott, és beindítottam az autót. A szőke lány navigált, mint egy GPS,
és még néha utánozta is azt az idegesítő hangot. Jókat nevettem rajta, mert
teljesen bolond lett. Beléptünk a házukba, ahol egy nő állt a konyhában és a
kávéját itta.
- -Anya,
bemutatom neked Sierrát, Sierra bemutatom neked az anyukámat, Liz Forbest.
- -Örvendek
a találkozásnak Forbes seriff. – ráztam vele kezet.
- -Hívj
csak Liznek! – legyintett. Én bólintottam, és a lány szobája felé vettük az
irányt, ahol a dolgok nagy része rózsaszín volt, nem nagy meglepetésemre.
- -Hát,
ez lenne az én birodalmam! – tárta szét a karjait. – Tetszik? – kérdezte buzgóan.
- -Igen,
de nem az én szín világom. – mosolyodtam el kedvesen. Ezután elkezdett
hablatyolni hatezer külön dologról, amiről gőzöm sem volt. Egy óra elteltével,
egy autó állt meg a ház előtt, és hálát adtam istennek, amiért volt eszem, hogy
beparkoltam a Forbes ház garázsába. Kipillantottunk az ablakon, ahol Klaus két
ismeretlennel szállt ki a kocsiból. Egy férfivel, és egy nővel. A férfi magas,
vörös hajú, zöld szemű, és fehér bőrű volt, míg a nő, hosszú világos barna
hajú, zöld szemű, enyhén napsütötte bőrű volt. Caroline bevetette magát az
ágyába, és várta a fejleményeket. Én elbújtam a szekrénye mögött. Klaus
felsuhant, és az ölébe vette a szőke vámpírlányt.
- -Kérlek
Caroline, hívd be a hibridjeimet. – kérlelte a lányt.
- -Gyertek
be. – a két ismeretlen felsuhant a szobába, és körülnézett. A férfi szerencsétlenségére,
pont előttem állt meg, így csak egy mozdulat volt, hogy kitörjem a nyakát.
Caroline kigördült Klaus öléből és mellém futott.
- -Ez
egy csapda volt, mi? – kérdezte szórakozottan az ősi hibrid.
- -Olyasmi.
– válaszoltam. Jobban szemügyre vettem a nőt, akit egyből megismertem. Még
mindig ugyanúgy nézett ki pár évvel ezelőtt, mint most, viszont a szemében nem
láttam már a régi csillogást.
2006. április. 8 Minnesota
Anyáék meg voltak
hívva egy estélyre, és nekünk és el kellett hurcolnunk magunkat. A ház, jobban
mondva kastély, amibe meg voltunk hívva, egy nagyon befolyásos, gazdag családé
volt. A Bellamy család. A bál, már szinte olyan giccses volt, hogy rosszul
voltam tőle.
Bellamyék, idősek voltak, viszont volt egy örökös lányuk,
Gerda. A lány vidám és virgonc volt, a szemei csillogtak, ám volt benne valami
érdekes, amitől különbözött az őt körülvevő emberektől. Az egész családja
vérfarkas volt, de ezt titkolták. Az estélyen, a lány többször sóvárogva nézett
egy férfi után. David Campbell után.
Azon az
estén, megismerkedtem a lánnyal, és többször bátorítottam a lépésre, és
sikerült a tervem. Rá párhónapra kaptam Gerdától egy levelet, melyben leírta a
barátnőm, hogy összejöttek. Azután egyszer találkoztam vele, és életvidám volt,
nem úgy, mint most.
Ő is
megismert, és megöleltem a rég nem látott barátnőmet. Klaus és Caroline ide-oda
kapkodták a fejüket, hogy mi történik. Éreztem, hogy lesz mit beszélgetnem
Gerdával…
Nézzétek meg a "Szereplők" menüpontot, és ott megtaláljátok az új karaktert!
Nézzétek meg a "Szereplők" menüpontot, és ott megtaláljátok az új karaktert!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése