Sziasztok!
Sajnálom az egy napos késést de, nem volt időm megírni ezt a fejezetet viszont, ma azzal a határozással keltem fel hogy, ma igenis megcsinálom! Köszönöm a több mint 730 oldalkattintást! Jó olvasást!
8.fejezet: A halál közelében
/Sierra/
Lementünk
a nappaliba, hogy ott beszélhessünk a halottakkal. Nem igazán bátorító, mert
lehetséges hogy, Kol felkel zombiként és elkezd társalogni. Chris párszor
elmondta a varázsigét, hogy megjegyezzem. Tapintható volt a mágia a szobában.
Gabriella éberen ült, az asztalnál. Eléggé zabos lett azért, mert kitörtem a
nyakát. Kézzel lábbal, esett nekem amint felébredt, én meg csak annyit mondtam:
„ Amint vetsz, úgy aratsz!” Ezután Chris
megint kitörte a húga nyakát, mert nem lehetett lenyugtatni. Most már
valahogyan lecsillapodott de, ha szemmel ölni lehetne, már rég nem élnék…
Egyre
hangosabban, erősebben varázsoltunk amibe a ház beleremegett. Leo és Tim a
kanapén üldögéltek mintha, a világ legátlagosabb dolgát csinálnánk.
Egy alak
rajzolódott ki a nappali közepén. Minél jobban koncentráltam, annál tisztábban
lehetett látni ki az.
-
Sierra…
- hallottam meg a legjobb barátom hangját.
-
Csak
én látom? – kérdeztem Christől.
-
Én
is látom. – válaszolt Gabriella. Ha nem lettek volna meg a mostani körülmények,
akkor beszóltam volna neki. Odasiettem Kolhoz és átöleltem, vagyis, csak akartam,
mert, a levegőt öleltem. Csalódottan néztem rá. Annyira hiányzott már az idióta
feje. Kényszeredetten elmosolyodott. Lehunytam a szemem és elszámoltam háromig, mert nem akartam
porig rombolni a házat.
-
Na
és hogy érzed magad?- kérdezte Kol, mintha nem tudna semmiről semmit.
-
Borzalmasan.
– szomorúan elmosolyodtam. – Legszívesebben megölnélek amiért elhagytál. – Kol felnevetett.
Rá néztem de, már nem láttam a régi csillogást a szemében. Aggodalom, félelem,
magány. Most ezek a jellemezték őt. Chrisre néztem aki komolyan figyelt engem.
Vissza fordultam és láttam Kol elhalványodó alakját.
-
Hol
van?- kérdeztem aggódva.
-
Nem
bírtam tovább tartani a kaput. – Chris nagyokat lélegzett és leült a kanapéra.
Vissza néztem a helyre ahol eddig Kol volt és vártam arra hogy megint
megjelenjen. Perceken keresztül álltam ott egy helyben és reménykedtem. Az
egyetlen aki tudna segíteni nekem az is halott. És most nem a családomra vagy a
legjobb barátomra gondolok. Qetsiyahra. A világ második legerősebb boszorkányára.
-
Jelenítsd
meg nekem Qetsiyah-t! – fordultam Chris felé aki kikerekedett szemekkel bámult.
-
Ha
Kolt alig tudtam megjeleníteni egy percre, mégis hogy tudnám Qetsiyah-t?! Aki
már kétezer éve halott! – a barátom teljesen ki volt akadva. Gabriella
felkuncogott. – Mi olyan vicces? – förmedt rá a húgára.
-
Nem
muszáj megjelenítened, megtudod keresni. Ha megtaláltad a Túlvilágon, és
összegyűjtesz több erőt, még talán pár percre tudtok vele beszélni. – a lány
felállt és leült a bátyja mellé a kanapéra.
-
Te
mióta vagy ilyen okos? – kérdeztem meglepődve.
-
Ne
bókolj, nem áll jól neked. – válaszolt és felcsörtetett az egyik szobába. Felhúztam
a szemöldököm és bementem a konyhába egy kis nasi után kutatni.
/Jeremy/
Kol hozta a formáját,
azaz, mindenkit felidegesített. Elena halálosan mérges volt rám és Damonre
mert, nem szóltunk neki hogy, kirúgtak a suliból. Egy héttel azután hogy ő
hazajött, Caroline is visszatért. Ketten elintézték hogy, újra járjak suliba és
Damont beküldték helyettesítő tanárnak. Mint ne mondjak, ilyen borzalmas tanárt
még életemben nem láttam.
Bonnieval minden nap
beszéltem és már nagyon hiányzott az érintése. Még mindig nem jutott el az
agyamig hogy, hogy volt képes meghalni azért hogy élhessek. Elenáék még mindig
abban a tudatban voltak hogy, körbeutazza a világot. Bárcsak én is ezt csak ezt
tudnám és nem az igazságot.
/Sierra/
Miután felkutattam az
egész konyhát és nem találtam semmi édességet, elterveztem hogy, elmegyek
vásárolni. Christ is magammal akartam vinni mert, az egyetlen akitől félni
valóm van az Julian és a tulajdon fiát azért, nem támadná meg. Gabriella szaladt
le a lépcsőn és az ajtó felé vette az irányt.
-
Hova
mész? – vontam kérdőre és keresztbe fontam a kezem a mellkasom előtt.
-
Körülnézni.
Vagy talán már ezt sem szabad? -
kérdezett vissza flegmán.
-
Egyedül
nem. Amúgy is kell vásárolnom. – felvettem a dzsekimet és a garázs felé vettem
az irányt. A lány követett.
-
A
kocsi kint van a kapunál.
-
A
fekete? Azt tudom de, nem azzal megyünk. – felnevettem az elképedt arcán. – Még
a meglepett arcodat tartsd a kocsik bámulására. – kacsintottam és kinyitottam a
garázs ajtót. Gabriella egyből a ferrarihoz sietett.
-
Melyik
az enyém?- kérdezte buzgóan.
-
Amelyiken
a cipőd van. – kinyitottam a bmw ajtaját és behuppantam a vezető ülésbe.
Gabriella az anyós üléshez ült és csúnyán nézett rám.
-
Mindegyik
a tiéd?
-
Pontosan.
– beindítottam a motort és majdnem felsikítottam örömömben, annyira gyönyörű
hangot adott ki az autó. A Mystic Grill felé vettem az irányt.
-
Először
bemegyünk kajálni a Grillbe, utána veszünk nasit, és talán megengedem hogy azt
csináljuk amit akarsz. – vázoltam le a tervet miközben kiszálltunk a kocsiból.
-
Az
először meg nézem a felhozatalt. – kacsintott és elindultunk az étterem
irányába.
-
Az
meg lesz a Grillben. – sóhajtottam. A Mystic Grillben általában sokan vannak,
de most teljesen tele voltak. Gabriella szeme felcsillant a sok ember láttán. –
Próbálj meg nem lerohanni mindenkit. Rendben?
-
Megpróbálom.
– válaszolt és elindult a tömeg közepébe. Én a pult felé vettem az irányt.
Leültem, és próbáltam nem a legutóbbi emlékemre gondolni ami a Grillben volt.
Főleg nem az utána következő történésekre. Egy teljesen ismeretlen csapos jött
oda hozzám.
-
Mit
adhatok a szép hölgynek? – kérdezte negédesen és a pultra támaszkodott. Aki ismert,
még rá se gondolt volna hogy ezt tegye. Nem hogy meg is csinálja!
-
Milyen
magabiztos! De, két dolgot is kérek. Egy erős whiskyt, és azt hogy kotródj el,
és örülj, hogy nem rúgatlak ki. -
közelebb hajoltam hozzá és úgy sziszegtem neki indulatosan a válaszomat.
A srác barna szemei megvillantak és szó nélkül elment. Felhorkantottam és
elővettem a telefonomat. Elkezdtem tárcsázni Klaus számát. Aztán Elijah-ét.
Sajnos Rebekah számát nem tudtam. Arra észleltem fel hogy, az italomat elém
rakták. Felnéztem és előttem állt a Gilbert fiú.
-
Kösz.
– morogtam és lehajtottam a whiskyt. Könnybe lábadt a szemem annyira erős volt.
– Kérek még egyet. – kitöltötte nekem és azt is egy húzásra megittam.
-
Családi
viszályok?- kérdezte és ránéztem.
-
Még
ha az is lenne, szerinted pont neked mondanám el mi a bajom? – kérdeztem vissza.
– Pont neked ugye, Jeremiah?
-
A
nevem Jeremy és nem Jeremiah! – vágta rá.
-
De,
a Jeremy név szerintem a Jeremiahból van. – oldalra döntöttem a fejem. – Kérek még
egy kört. – a fiú elmosolyodott.
-
És
ki állja mindezt?
-
Klaus.
– válaszoltam nemes egyszerűséggel.
-
De
ő nincs itt.
-
De,
amint megtudja hogy a drága Caroline bajban van, egyből itt terem. –
kacsintottam és lefagyott a mosoly az arcáról. – Nyugi, nem szándékozom bántani
a szőkét, csak egy kis színészkedés és BUMM! – egy robbanást gesztikuláltam a
kezemmel. – Most már megkapom a piám? – a fiú kitöltötte a harmadik whiskymet
és már nyúltam is érte de, elvették. Dühösen néztem Gabriellára aki ivott egy
kortyot és vissza rakta azt a helyére.
-
Ez
whisky?!
-
Az.
– felgurítottam a pohár maradékát. – Gabriella, ő itt Jeremy, Jeremy bemutatom
neked Gabriellát.
-
Neked
csak Gaby. – a lány csábítóan elmosolyodott én meg felvontam a szemöldököm.
-
Gaby?
Te most csak szívatsz? – lehajtottam a fejem a pultra és kirobbant belőlem a
nevetés. A lány mérgesen eltrappolt.
-
Kérek
még egy kört. - mondtam a könnyeimet
törölgetve.
-
Nem
lesz ez egy picit sok? – kérdezte Jeremy.
-
Nem.
– válaszoltam és elkezdtem dobolni a
pulton az ujjaimmal.
-
Tessék.
– lerakta viszont, megint elvették. Dühösen néztem a mögöttem állóra. Caroline
volt az.
-
Most
már kérni fogok tőled egy bazi nagy kést! – szóltam oda Jeremynek. – Tőled meg
igazán bátor volt hogy ezt tetted. – a szösszenet megvonta a vállát és leült
mellém. - Tennél egy szívességet? – meglepődött a kérdésemre. – Csak egyetlen
egy hívás lenne. – angyalian elmosolyodtam.
-
Kit
kéne felhívnom? – látszott rajta hogy, nem akarta de, a kíváncsisága felülkerekedett
rajta.
-
Klaust.
– megrázta a fejét. – Csak annyit hogy, bajban vagy, vagy azt hogy valakit a
csipet-csapatból megharapott egy vérfarkas, satöbbi, satöbbi…- kérlelően néztem
rá.
-
Ennyi?
-
Ennyi.
-
Nem
vagy te véletlenül hibrid? – összevontam a szemöldököm a kérdésre.
-
Nem
hiszem. – Caroline felsóhajtott és betárcsázta Nik számát.
-
Halló? –
hallottam meg az
ismerős hangot. Nehezen álltam meg hogy nehogy felhorkantsak.
-
Klaus?-
a szőke lány hangjában félelem volt.
-
Mi a
baj, Caroline?-
kérdezte Nik aggodalmasan.
-
Egy
csapat vérfarkas volt itt, nem tudom kik voltak azok! – úgy hallatszódott hogy
mindjárt elsírja magát a lány.
-
Kedvesem,
ugye jól vagy? –
a szőke vámpírlány nem válaszolt. – Caroline! – kiáltott fel Klaus mikor már
több másodperce nem szólalt meg a szőkeség.
-
Egyelőre
igen. Elenát, Stefant Damont és engem is megharaptak. – csuklott el a hangja és
elvigyorodtam. Be kéne íratni színész kurzusra a lányt. Caroline bontotta
vonalat és rám nézett. - Megfelelő?
-
Tökéletes.
- válaszoltam és megjelent Gabriella.
-
Sajnálom
szívem, de ez a hely foglalt. – szólt oda a Carolinenak.
-
Én
nem úgy látom. – válaszolt vissza.
-
Persze
hogy nem, mert a nagy segged a helyemen ül! – Caroline felállt.
-
Hogy
mondtad? – kérdezte meglepődve.
-
Jól
hallottad, nagy seggű. – Gabriella fenyegetően előrébb lépett. Caroline nem
hátrált. Éreztem hogy most le kell állítanom őket.
-
Elég
volt. – léptem oda melléjük, meglepően nyugodtan.
-
Nyugodj
meg Sierra, még el sem kezdtük! – válaszolt oda flegmán Gabriella, rám se
nézve. A szőke vámpírlány állta a helyét. Nem akartam hogy, verekedjenek mert Gabriellának
a tűz és a föld az ereje. Pont a tűz, amit úgy gyűlölök és a vámpíroknak is
ártalmas.
-
Azt
mondtam hogy elég volt! – elvesztettem a türelmemet. Meg ragadtam a kezét de ő
a másik kezébe tüzet teremtett és azt rányomta a karomra amivel fogtam őt.
Felszisszentem a fájdalomtól. – Ezt a helyedben nem tettem volna. – sziszegtem.
Nem érdekelt hogy folyamatosan égeti a kezemet, kihúztam az étteremből és az
épület mögé vonszoltam. – MIT CSINÁLTÁL?!-
ordítottam. A kezem kezdett begyógyulni. Már sötét volt de, még így is láttam
amint a barna szemei megvillannak.
-
Talán
valami bajod van? – kérdezett vissza.
-
Igen
nagyon is! Itt játszod a nagymenőt de, ha én nem vagyok, akkor te már rég
halott lennél! Úgy viselkedsz mint egy tini picsa! Nem volt elég időd a száz év
alatt hogy megváltozz?! – keltem ki magamból.
-
TINI
PICSA?! Mit képzelsz ki vagy te? Hm? Te egyáltalán miről beszélsz? Mi találtunk
meg téged, egy tó alján és nem fordítva! És képzeld a kedves halott barátod is
úgy viselkedik! Szerinted miért halott?! Ő is egy gyerekes ribanc.– a végére
gonoszul elvigyorodott. Fenyegetően közelebb léptem hozzá. Hallottam közeledni
lépteket.
-
Ne
beszélj valakiről úgy, hogy nem is ismered!
-
Különben?
– ő is közelebb lépett hozzám.
-
Különben
rövid időn belül elhalálozol. – Gabriella felhorkantott. Bele vert a
mellkasomba amitől repültem több métert. Gyorsan felkeltem és éreztem ahogy a
szemem átváltozik.
-
Azt
mondják, hogyha megölök egy Őrzőt, én is azzá válok. Most meglátjuk igaz-e. – a
föld megremegett alattam és majdnem elestem. Megpillantottam Caroline-t a
barátaival, és megjött az erőm az egyensúlyommal együtt. Büszke ember vagyok,
és nem fogom hagyni hogy egy kis csitri lealázzon. Földrengés abba maradt és
Gabriella körül izzani kezdett a levegő. Pár pillanat múlva hatalmas lángok
vették körül. Gonoszan elvigyorodott és felém irányította azokat. Úgy éreztem mintha
jeges vizet öntöttek volna a nyakamba.Meglepődött és csalódott voltam. Csalódtam magamban és Gabriellában is. Magamban azért mert túl hamar megbíztam a lányban, Gabriellában meg azért mert, hátba támadott, mint egy ellenséget. A tűz, úgy nézett ki, mintha egy sprayt
fújtak volna rám, ami elé egy öngyújtót raktak. És egyre közelebb és közelebb ért. Már csak pár centire volt tőlem mikor megjött az erőm. A tűz perzselően forró volt és ez ösztönzött a túlélésre.
Nagyon jó lett! :)
VálaszTörlésKöszönöm! :)
VálaszTörlés