Itt van az új fejezet, remélem már vártátok! Elkezdődik a suli és nem lesz annyi időm fejezetek írni... Szerintem valamilyen rendszert fogok bevezetni, hogy milyen napokon jön új fejezet, remélem megértitek! Erről a fejezetről csak annyit hogy, nem éppen a legboldogabb de, hamarosan a depressziója is eltűnik a szereplőknek! Jó olvasást!
7.fejezet: Rég nem látott ismerős.
/René/
- - Mi
is lenne az a varázsige? – kérdeztem Isabeltől, miközben felkeltünk a
kanapéról, és elindultunk egy folyosón.
- - Ugyanaz
mint amit ön használ, csak néhány plusz hozzávalóval, és több erő kell hozzá. –
válaszolt Rose, aki mögöttünk lépdelt. Megálltunk egy könyvespolc előtt. Isabel
kivett egy könyvet a helyéről, és egy kattanás hallatszódott a másik szobából. Odaindultunk
ahonnét jöttünk, azaz a nappaliba. Rose feldöntötte a kanapét és felfeszítette
a padlót. Egy miniatűr széfet láttam meg. A lány beütötte a kódot és egy
távirányítót vett ki onnét.
- -Azon
csodálkozom hogy, ti hogyan tudjátok ezt megtalálni nem hogy egy betörő. –
motyogtam magam elé, de azért hallhatóan. Mindketten elmosolyodtak. Rose megnyomott a távkapcsolón egy gombot, és
a tévé szétnyílt. Isabel odament, és kivett a televízióból egy könyvet.
Bőrkötése volt és nagyon régi.
- -Beszéled
az arámi nyelvet? – kérdezett tőlem a nő.
- -Igen,
bár rég nem gyakoroltam. – mondtam egy bólintással együtt.
- -És
a vikinget? Érted a vikingi rovás írást? – Rose érdeklődően felém fordult.
- -A
válaszom ugyanaz mint az előbb. – válaszoltam.
- -Akkor
jó. Mert csak arámi és viking eredetű és nyelvű varázsigék vannak a grimoirben.
– nyújtotta felém a könyvet Isabel. – Még nagyon régen Ayana tulajdona volt, de
átajándékozta az Ősi boszinak, és mivel ő meghalt, kézről kézre járt a könyv.
Nagyrészt a családom tulajdona volt. Úgy gondolom te többet tudod használni
mint mi. – én tátott szájjal elvettem azt.
- -Hogyan
tudnám meghálálni?
- -Járj
ide többet! – legyintett egyet és megölelt.
- -Köszönöm,
akkor viszont megyek is. Örültem hogy találkoztunk! – megöleltem a lányt is, és
távoztam a házból. Beültem a kocsimba és néhány boszorkány barátom felé vettem
az irányt.
/Sierra/
Éreztem
ahogy mozgolódni kezdek a széffel együtt. Már kezdett hányingerem lenni.
Becsuktam a szemem és vártam. A levegő buborék a fejemről, egyre kisebb lett.
Bepánikoltam. Elegem volt abból hogy meghalok újra és újra. Még akkor is ha,
csak ideiglenesen. Már csak víz volt körülöttem, és fogyott az oxigén a tüdőmből.
A széf elkezdett gurulni. Az egyetlen jó dolog az volt hogy, szárazföldön
gurultam.
- -Állítsd
már meg! – hallottam tompa hangokat. A víz kezdett fogyni, a nagy részét egy
sarokba irányítottam. És egy pár centis részt sikerült levegővé varázsolnom. Belélegeztem
és megkönnyebbültem, de csak addig ameddig megint elkezdtem gurulni.
Felhörögtem mérgemben. A széf megállt, és kinyílt. Kipattantam onnét, és
dühösen körülnéztem. Két ember állt előttem. Egy férfi és egy lány. A lányról
nem tudtam semmit viszont, a férfit egy nagyon fontos embernek tartottam az
életemben. Barna haja van, világos kék szeme, ami ha rá sütött a nap, rikító
türkizkékben ragyog. Ő szinte az egekig kerget a hülyeségeivel de, testvéremnek
tartom, és a család mindenek felett.
- -Nem
is örülsz nekem? – kérdezte és meg a nyakába ugrottam.
- -Úristen
Chris! Annyira örülök neked! – motyogtam miközben erősen megöleltem. Ő
visszaölelt. Legalább öt percig nem engedtem el. Mikor elváltunk, megláttam a
mosolygós szemét, ami már annyira hiányzott.
- -Sierra,
ő itt a húgom, Gabriella. – bemutatkoztunk egymásnak. Igazán kedves volt, de
valami leírhatatlanul visszataszító volt a viselkedésében. Lehet mert úgy
viselkedett mint egy páva, vagy mert többször rosszallóan végigmért, nem tudom.
- -Egy
újabb Rivonne, mi? – kérdeztem játékosan.
- -Mi
van akkor ha igen? – kérdezett vissza gúnyosan Gabriella.
- -Ide
figyelj picilány, lehet hogy rég nem gyakoroltam, de attól még ugyanúgy,
széttudom rúgni a segged. Szóval úgy szólogassál be. – válaszoltam fenyegetően
és Chris felé fordultam. – Mióta voltam a széfben?
- - Azt
nem tudom de, több mint három hónapja beszéltünk telefonon. – mondta és közben
megvakarta a fejét. Nyeltem egyet.
- -Három
hónapja?- kérdeztem újra hitetlenül.
- -Igen
képzeld! – gúnyolódott Gabriella. Hátra fordultam és kitörtem a nyakát.
- -Bocs
de nagyon idegesítő volt. – szabadkoztam a barátomnak.
- -Semmi
baj, már én is gondolkoztam rajta hogy, megcsinálom. – válaszolt mosolyogva.
- -Menjetek
a lakásomhoz! Pár óra múlva ott vagyok! – mondtam és faképnél hagytam.
Elszáguldottam a Mikaelson villa felé. Berúgtam az ajtót, és vártam hogy, ki
mit reagál de, a ház üres volt.
- -Kol!
– üvöltöttem és vártam egy keveset. – Elijah! Klaus! Rebekah! – folytattam a
kiáltozást de, semmi nem történt. Fújtatva léptem ki az ajtón, és a felé a ház
felé mentem, ahol talán megtalálom őket, azaz a Salvatore panzió felé. Ott is
berúgtam az ajtót mire Damon rosszallóan rám nézett a kanapéról.
- -Igen,
bejöhetsz. – mondta szemforgatva, felkelt és elém jött. – El kéne neked egy-két
ruhadarab, nem gondolod? – kérdezte és végignéztem magamon. Csuromvizes voltam,
a hajamból csöpögött a víz, és alga szagú voltam.
- -Hol
van Klaus?- érdeklődtem, nem törődve az előző kérdéssel.
- -Asszem
New Orleansban. Az érettségin is volt olyan kedves hogy, megjelent. – gúnyolódott
és töltött magának egy whiskyt.
- -A
többiek?
- -Nézzük,
a hibrid New Orleans, hiszti királynő szintén… Azt hiszem Elijah is ugyanott. –
válaszolt és egy ledöntötte az italát a torkán.
- -Kol
és Finn? – kérdeztem reménykedve.
- -Mit
érdekelnek azok téged? – idegesen ránéztem. A szemeim szikrákat szórtak. – Jól van,
jól van! Azért ne kapd fel a vizet! – kacsintott és folytatta. – Finnt megöltük
mert, összevoltak kötve de, a végén meg nem voltak, sajnos. Szóval ő és a
pszichopata öccse is a föld alatt van. – válaszolt és töltött volna még egy
üveggel, de felrobbantottam a poharát. – Akkor boszi vagy. Jó tudni.
- -Az
igazat mondd!- förmedtem rá.
- -Akkor
talán nem boszi vagy? – kérdezte vigyorogva. Odasuhantam, és a torkánál fogva
felemeltem.
- -Kol
halott? És most az igazat mondd!- sziszegtem az arcába.
- -Igen
halott! – Damon fuldokolt. A szemközti falnak dobtam. Megfogtam a whiskys
üveget, és bele dobtam a kandallóba. Könnycseppek marták a szemem.
- -Úristen
Damon! – hallottam a folyosóról egy lány hangot. Többen is voltak, egy szőke
hajú zöld szemű lány, egy barna hajú zöldeskék szemű fiú, az élükön egy barna
hajú barna szemű lánnyal. Rápillantottam a lányra és Katherinát láttam. Vagyis
Elenát, a legújabb hasonmást. Fájdalmasan felnevettem mire, mind a hármuk szeme
rám irányult. Azért nevettem fel, mert a látomásomban az volt hogy, a hasonmás és
Jeremy megölték Kolt.
- -Ki
vagy? – kérdezte tőlem a fiú. Felismertem mindenkit, mert Klaus mindenkiről
személy leírást adott. Nagyon pontos személy leírást.
- -Várjunk
csak, ha nem tévedek akkor te lennél Stefan a „Ripper”, a szöszi a drágalátos
Caroline, Klaus szeme fénye és itt van a kedves Elena, a legújabb hasonmás. –
soroltam fel hogy ki kicsoda, és közben mutattam mindenkire.
- -Pontosan,
na és te ki vagy? – gondolkodtam egy frappáns válaszon.
- -Egy
lány, aki bosszút fog állni a legjobb barátja elvesztéséért. – válaszoltam mosolyogva.
- -És
ki volt az? – fordult felém Elena.
- -Segítek!
Te ölted meg! – válszoltam lelkesen
mintha, egy játékot játszanánk. A három érkező elképedve bámultak.
- -Connor?-
kérdezte félénken Caroline.
- -Nem
kedvesem, de közel jársz! – léptem egyet előre. Elena ledermedt. – Ahogy látom,
rájöttél a válaszra. – most úgy éreztem
hogy, kiköpött mása vagyok Kolnak. Előjött a gonosz énem, az oldalam aki nem
bocsájt meg egykönnyen.
- -Kol?
– kérdezte remegve a hasonmás.
- -Helyes
válasz. Nálam ez úgy szokott történni hogy, fogat fogért, szemet szemért,
legjobb barátot legjobb barátért. És mivel Jeremy ölte meg őt, valakijét hamarosan
meg kell ölnöm. – Stefan a falnak szegezett.
- -Csak
a holttestemen keresztül! –mondta és megszorította a torkom.
- -Egyetértek.
– lesokkoltam mire, összeesett és kitörtem a nyakát. – Készüljetek fel,
drágaságaim és reménykedjetek hogy, találok egy módot hogy visszahozhassam őt
az élők közé! – sziszegtem és kisétáltam
az ajtón.
/Caroline/
A lány
kiment, és aggódva néztem Stefanra. Damon felrakta őt a kanapéra, Elena
kérésére.
- - Mégis
ki a franc volt ez? – kérdeztem teljesen kiakadva.
- - Valamilyen
Sierra. Ahogy látom jó barátságot táplál az ősökkel akik most itt hagyták. Szívás.
– Damon felhorkantott.
- -Egyáltalán
miért volt ennyire vizes és Kolnak nem is voltak barátai!- adta ki magából a
feszültséget Elena.
- -Ezt
honnan veszitek? – kérdezte az ajtóból egy férfi. Beljebb lépett. A pasi
őrülten jól nézett ki.
- -Kitalálom,
a csajszinak egy haverja vagy. – mondta gúnyosan Damon. A férfi elmosolyodott
amitől, majdnem elolvadtam. Szerencsémre csak majdnem.
- -Nem
haverja, nagyon jó barátja. De a csajszinak van elég problémája, szóval ne
csesztessétek különben, nem tőle kell majd félnetek, és nem is az ősiektől,
hanem tőlem. – a kék szemek
megvillantak, amire én visszatértem a valóságba.
- -És
mégis miért kellene félnünk tőled?- kérdeztem eltökélten. A szemei meglágyultak
és közelebb lépett hozzám.
- -Mert
én veszélyesebb vagyok, mint az eredetiek. – súgta.
- -Na
persze, én meg bármelyik pillanatban átváltozok sárkánnyá! – gúnyolódott Damon.
A férfi megforgatta a szemeit.
- -Csak
figyelj és tanulj. – mondta nekem, oda sem nézve Damonra, aki ordibálni
kezdett. Aggódva ránéztem, a kiáltozóra.
- -Mit
csinálsz? – kérdezte üvöltve Elena.
- -Megtanítom
a tiszteletre. – mondta a férfi és a tekintetét Damonra fordította aki egyre
gyengült és végül ájultan koppant a feje a padlón.
- -Mi
a neved? – kérdezte tőlem a kínzómester.
- -Caroline.
- -Örvendtem
Caroline, a nevem Chris. – megcsókolta a kezemet és eltűnt.
Ezt a zenét ajánlanám a fejezet maradékához:
/Sierra/
Többször
hívtam az ősöket de, nem válaszoltak. A düh és a harag átváltozott szomorúsággá
és féltem hogy megint összetörök mint, anya halálánál. Most mindent megadtam
volna azért, hogy vámpír lehessek és kitudjam kapcsolni az érzéseimet.
Megláttam a cetliket az ágyamon, amit akkor szedtem le a kilincsekről, amikor
megkaptuk a házat. Egy könnycsepp gördült le az arcomon az emlék hatására.
Sajnáltam hogy, nem mehetek vissza az időben. Nekem már csak az emlékeim
maradtak. Lehet hogy ott volt nekem René, Chris, és az ősiek de, nem lenne az
ugyanaz mint régen. Nincs Jack, se anya,
se Kat és Kol sem. Mindnyájukat szerettem, mindennél jobban. Vettem egy nagy
levegőt és beléptem a bátyám szobájába. Leo és Tim követtek. A két kutya
hatalmas lett, már majdnem a derekamig értek.
Végig
simítottam az ágyon ami még hónapok óta rendetlen volt. Az emlék amikor Jack
beleugrott az ágyába mint egy kisgyerek, megmosolyogtatott. Ránéztem a
kiskutyáimra akik már nem voltak kicsik és Kol jutott eszembe. Az emlék amikor
átadta nekem őket, és elhúzódott attól hogy puszit adjak neki mert, az egész
fejem kutya nyálas volt. Őrülten hiányoztak. Néhány könnycsepp gördült le az
arcomról. Fene gondolta volna hogy, csak négyszáz év múlva a születésem után,
válik pokollá az életem. Éreztem hogy figyelnek. Ránéztem az ajtóban álló
Chrisre. Az állandó pajkos mosoly helyett most egy komoly, teljesen együtt érző
férfi állt az ajtóban.
- - Ezután
mi fog történni? Julian mindenkit lemészároltat. - a hangom a mondat elején magabiztos volt de, a
végére elcsuklott. Chris odajött hozzám és megölelt. Bátorítóan elkezdte
simogatni a hajam.
- -Nem
lesz semmi baj. Mindenki itt lesz Mystic Fallsban. Klaus, Rebekah, Elijah, René
és én.
- -Miért
pont itt? – kérdeztem csöndesen. Éreztem hogy Chris tétovázik.
- -Mert
itt van a legnagyobb erőnk, főleg ha együtt vagyunk. Figyelj, megtanítalak
mindenre amire tudlak. Az a baj, hogy az erőd még sokszorozódni fog. –
kibontakoztam az ölelésből és a szemeibe néztem.
- -Ezt
hogy érted? – kérdeztem.
- -A
négy alap elem a föld, víz, tűz, levegő. Van az ötödik elem, ez a
boszorkányság. Minden őrzőnek van egy egyedi ereje, ha egyáltalán van. A
legerősebbeknek több is van. Nálad a pajzs és az energia az ötödikbe tartoznak.
Még egy elem van a négy közül amit el kell sajátítanod. – szemöldök össze
ráncolva néztem rá.
- -Neked
milyen képességeid vannak?
- -Víz,
levegő, bármivé áttudok változni és tudok beszélni a holtakkal. – feléledt
bennem a remény.
- -Megtudod
osztani az erődet?
- -Mindegyik
őrző megtudja.
- -Miért
nem ezzel kezdted? Gyerünk! Akarom őket látni! – mondtam buzgóan.
- -Nagy
erő kell hozzá. Még csak pár pillanatra is nehéz nem hogy több embert
egyszerre!
- -Egyesítsük
az erőnket! – Chris hitetlenül nézett rám.
- -Rendben,
add a kezed! – adta be a derekát és együtt elkezdtünk kántálni.
Ehhez a részhez meg ezt a dalt ajánlanám:
/Kol/
Figyeltem
őt. Mindenegyes másodpercben néztem mit csinál. Szenvedtem amikor fájdalmat
érzett. Sierra volt a legfontosabb dolog az életemben. Az idióta Gilbert kölyök
miatt Sierra élete nagyobb veszélyben van mint valaha. Lehet hogy őrültnek
tűntem a gyógyír elleni akció során, de teljesen beleőrültem volna ha baja esik
a lánynak akit szeretek.
Nem
tudtam ki ez a Chris de, hálát rebegtem az égnek hogy vigyáz Sierrára. Mikor a
testvéreim feladták a keresést, ő folytatta míg meg nem találta. Jókat nevettem
a Salvatore fivérek, a hasonmás és a szöszi arcán mikor Sierra a panzióba
látogatott. Ott voltam, de ők nem láttak engem. Sierra akkor, kiköpött másom
volt. Büszke voltam rá. Azon is jókat nevettem amikor Chris is elment a
Salvatorékhoz. Caroline egy szempillantás alatt levetkőzte a régi félénkségét,
csak azért hogy jól nézzen ki nem csak belülről hanem, kívülről is. Damon
kínzása meg igazi élvezet volt.
Furcsa
érzésem lett, mintha hívnának. Engedtem a hívásnak és a tóparti Gilbert házban
találtam magam. Jeremy hívott. Persze, a
szellemlátó. Elvigyorodtam, mert még szellem létemre is éreztem a feszültséget,
ami a csipet-csapatból áradt.
- - Miben
lehetek segítségedre, kedves Jeremy? – széttártam a kezemet.
- -Sierra
a barátod volt vagy megigézted? – kérdezte.
- -Drága
Jeremy, azt tudhatnád hogy, ha egy vámpír megigéz valakit, és meghal, akkor az
igézés megszűnik. – jobban körül néztem a társaságon. Ott volt a hasonmás ribi,
a két kis játéka, az öccse, aztán ott volt Klaus szerelme és Rebekah pasija. –
Mondd meg a nővérednek hogy, a legutóbbi találkozásunk alkalmával túl kevés
volt az időm de, legközelebb ugyanott folytatjuk ahol abbahagytuk. – szélesen elvigyorodtam.
- -Jeremy,
mi történt? Itt van? – kérdezte aggodalmasan a hasonmás és az öccse vállára
rakta a kezét.
- -Mondd
meg neki! Gyerünk! – bíztattam a kölyök Gilbertet.
- -Azt
mondta hogy amikor legutóbb találkoztatok, túl kevés volt az idő, de
legközelebb ugyanott folytatjátok, ahol elkezdtétek. – megköszönésül bólintottam
egyet. Elena remegve hátralépett egyet mire, felnevettem. – Akkor Stefan
kitörte a nyakad. – szólt oda hozzám Jer.
- - Az
nem az utolsó volt. – válaszoltam, és éreztem hogy máshol hívnak. – Sajnálom gyerekek,
el kell köszönnöm. – eltűntem a Gilbert házból és egy nappaliban találtam magam
ahol Chris, Sierra és még egy csaj volt.
Egy tucat új szereplő jött ebben a részben szóval, a Szereplők menüpontban megtaláljátok őket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése