Sajnálom az egy napos késést! Tegnap nem volt időm viszont, a mai napot arra szenteltem hogy, megírjam ezt a fejezetet! Utólag Boldog Új Évet és jó olvasást!
6.fejezet: Mystic Falls, ház, halál.
/Sierra/
Elértük
Mystic Falls határát hirdető táblát és Katherine elkezdett mozgolódni. Ránéztem
a bátyámra, aki alig bírta visszatartani a gonosz vigyorát.
- - Talán
elfelejtetted, hogy engem a határ ELŐTT kell kirakni?!- kérdezte a hasonmás
idegesen. Jack rátaposott a fékre és kiszállt. Kidobta Katherina cuccait az
útra és vissza ült a helyére. A nő mérgesen nézett ránk mert, én csak nagy
nehezen tartottam vissza a nevetést. A hasonmás kiszállt az autóból és köszönés
nélkül elsuhant a csomagjaival együtt.
- -Kíváncsi
vagyok hogy, Elena is ilyen seggarc lesz-e. – mondtam elgondolkozva. A bátyám
értetlenül nézett rám. – Elena a másik hasonmás. – magyaráztam ő meg
hümmögött. Folytattuk az utunkat
csendben. Figyeltem a sűrű erdőket, hallgattam a szél süvítését, belélegeztem a
friss levegőt a lehúzott ablakon át.
Megálltunk
egy hatalmas ház előtt.
- -Biztos
hogy ez az?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel és közben végig néztem a lakáson.
Ez nem is lakás hanem villa volt. Kívülről a falai barnás bézs színben
pompáztak és hatalmas fehér ablakok
adtak fényt, a házba.
- -Gondolom.
– válaszolt Jack vigyorogva és elkezdte bevinni a csomagjait.
- -Úgy
látszik, a lovagiasság kihalt már. – morogtam. Egyáltalán nem volt kedvem
cipekedni még akkor sem ha, a bőröndök súlya meg se kottyant. Kivettem az
egyetlen bőröndömet és a hátizsákomat az autóból, és beléptem az ajtón. Eltátottam
a számat a gyönyörű ház miatt. A Pennsylvaniai Mikaelson villa sem volt semmi
de ez, erre a házra nincsenek szavak. Belül is a krémszínek uralkodtak.
- -Öt
szoba, három fürdő, egy nappali és egy bazi nagy kert. Nem gondolod hogy, Klaus
akar valamit tőlünk? – kérdezte a bátyám elgondolkodva.
- -Pillanatnyilag,
az érdekel legkevésbé hogy, Nik mit akar. – ledobtam a bőröndjeimet a földre,
kiszáguldottam a kutyákért, azokat leraktam a kanapéra, és felfedező útra
mentem Jackkel. Felfelé egy világos barna csigalépcső vezetett, aminek a végén
egy hosszú folyosó volt. Az első szoba egy fehér színű fürdőszoba volt, egy
hatalmas káddal. A következő három ajtó, hálószobákra nyitottak. Az első
szobában a baba kék, baba rózsaszín, bézs és fehér színek harmonizáltak, és egy
hatalmas baldachinos ágy foglalt helyet középen. A második szoba, vörös, szürke
és barna színekkel volt vegyítve. Egyből felismertem Klaus ízlését rajta. A
harmadik, egy egyszerű fehér szoba volt, néhány helyen világoskékkel, világos
zölddel és szürkével megáldva. Már csak
két ajtó volt. Mindkettő kilincsére egy papír akasztva. Odamentem a
legközelebbi szobaajtóhoz és letéptem onnét a cetlit. És felfedeztem Klaus
fodros írását.
„Remélem
ez a te ízlésed, Jack.”
Beléptem
a szobába és egy teljesen más dimenzióba csöppentem. A többi szobának eddig
szép megmunkált, régi módi bútorai voltak, mintákkal de, ez teljesen más volt.
Teljesen modern. A bátyám elvigyorodott és beleugrott az ágyába, mint egy kis
gyerek.
- -Tetszik,
teszik. – a szoba egyébként teljesen egyszerű volt, de, megvolt a maga varázsa.
Világos barna falak, sötét bútorok, és egy zöld huzat az ágyon. Néhány helyen
egy kis dekoráció de, semmi több.
Kimentem a szobából és elindultam a másik cetliért.
Kimentem a szobából és elindultam a másik cetliért.
„Kedves Sierra, remélem a szoba elnyeri
a tetszésed, és mihamarabb látjuk egymást.”
Ez Elijah írása volt. Beléptem a
szobámba és teljesen elaléltam. A falak barackszínűek voltak, világos barna
bútorok mindenütt, hatalmas fehér ablakok, fehér függönnyel, egy komód féleség,
és a hatalmas fehér ágy. Egyszerűen szépséges volt.
Jack felfüttyentett a hátam mögött.
Jack felfüttyentett a hátam mögött.
- -Na
most bemegyünk oda, vagy itt ácsorgunk az örökkévalóságig?- kérdezte
türelmetlenül. Beljebb léptem a szobába. Kinyitottam a hatalmas szekrényt, ami
tele volt ruhákkal. Megláttam egy kisebb folyosót.
- -Van
mind a kettőnknek saját vécéje. – válaszolt a fel nem tett kérdésemre. Beléptem
a fürdőszoba ajtaján és már meg sem lepődtem a látványtól. Minden fehéren és
kéken csillogott. De ami jobban lefoglalt hogy, volt egy hatalmas kád, és egy
szinte ugyanakkora zuhanyzó. Nem értettem minek mind a kettő. Hisz, nem várnék
vendégeket. Főleg nem a fürdőben.
- -Nem
nézünk körül a városban? – kérdeztem mikor már a nappaliban ültünk.
- -Nem
tudsz egy kicsit a seggeden maradni? – válaszolt kérdéssel kérdésre Jack.
Gúnyosan rápillantottam, és a garázs felé vettem az irányt. Leo és Tim,
szorosan jöttek mögöttem, és úgy vettem észre hogy nőttek pár centit a három
nap alatt. Beléptem a garázsba és felnevettem.
- -Ez
most komoly? Nem feltűnő ám. – mondtam miközben végig simítottam a világos kék
Ferrarin és a fehér BMW X6-on.
Kipillantottam az udvarra ahol a hatalmas fekete terepjáró állt amivel jöttünk. Jack beszállt a kocsiba és dudálni kezdett.
Kipillantottam az udvarra ahol a hatalmas fekete terepjáró állt amivel jöttünk. Jack beszállt a kocsiba és dudálni kezdett.
- -Itt
maradtok és csak az Ősieket hagyjátok beengedni. – intéztem a szavaimat a
kutyákhoz, akik okos szemekkel néztek vissza rám. Odafutottam a terepjáróhoz és
beszálltam az anyós ülésre.
- -Mit
tartott ennyi ideig?- kérdezte szemtelenül.
- -Téged
az mióta érdekel?- replikáztam. Jack morgott egyet és beindította a motort.
A
főtérhez tartottunk. Amikor megérkeztünk, egyből kiszálltam és körülnéztem.
Mystic Falls kisváros volt, de tetszetős. Én világ életemben jobban szerettem a
kisvárosokat mint a nagyokat. Egy kék Mustang állt mellénk, barom módon. A
lámpája egy fehér csíkot húzott a fekete autón. Jack odasietett a kocsi
tulajdonoshoz.
- -Ezt
kifogja fizetni! – szólt oda a bátyám. A mustang tulajdonosa kiszállt az
autóból, és levette a napszemüvegét. A
kártevője a kocsinak, egy magas, fekete hajú, világos kék szemű, jó kiállású
férfi volt.
- -Ahogy, látom újak vagytok. Damon Salvatore. – nyújtotta a kezét a férfi, a bátyám felé aki,
vonakodva de, elfogadta. Damon szemei vörössé váltak és szem fogai megnyúltak.
– Csak szólok, hogy nem fizetem ki és te elfogadod, különben megöllek. – Damon
a normálisnál erősebben megszorította Jack kezét, aki felhorkantott. A bátyám
szemei arannyá váltak, és neki is megnyúltak a szemfogai.
- -Jack
Dawson. Az igézés nálam nem működik, és ne fenyegess mert azt nagyon megbánnád.
– Jack megpaskolta Damon arcát és elindult felém, már normális arccal. Damon
értetlenül bámult én meg rákacsintottam. A férfi még jobban elképedt én meg
kinevettem. Jack egy épület felé indult. A Mystic Grill felé. Utána siettem. Ez
a hely egy kocsma és egy étterem keveréke volt. Leültünk a bárpulthoz. Egy
szőke hajú, kék szemű fiú jött oda.
- -Mit
kérnek?- kérdezte. Már majdnem megszólaltam mikor a bátyám elmondta a
rendelést.
- -Két
whisky kólát.
- -Csak
egyet. – helyesbítettem. – A másik egy malibu sprite lesz. – rámosolyogtam a
fiúra.
- -Máris
hozom. – mondta gyorsan és eltűnt az italok között.
- -Kifizetjük
vagy megigézed? – kérdeztem suttogva Jacket.
- -Azt
hittem hogy, te is olyan vagy mint, ő. – szólalt meg mögülem egy hang. Ugyan az
a mustangos férfi volt.
- -Damon….
– nyögött egyet a kék szemű pincér amikor meglátta őt.
- -Nem
mondtad az új vendégeknek, hogy a hely ahol ülnek, az le van foglalva? –
kérdezte szikrázó szemekkel. A pincérfiú nyelt egyet.
- -Tudtommal
nincs kirakva a foglaló tábla. – mondtam és felálltam. – És ahogy látod, mi
voltunk itt az előbb. Szóval, keress egy másik helyet még mielőtt
felidegesítenél. Vagy ha nem, akkor teszek egy szívességet a fiúnak és ki rúgom
a segged innét. – fenyegetően léptem egyet előre. Damon felhorkantott.
- -És
ugyan miért tenném? Mielőtt hozzám érnél megölnélek. – gúnyolódott. Fagyosan
elmosolyodtam. Kolról sok minden rám ragadt de, legfőképp a pszichopataság és a
türelmetlenség.
-
Nem
csak ember fölénnyel de, évszázadi fölénnyel is rendelkezünk. – úgy gondoltam
még toldok egy lapáttal a diadalmamra. – Ez olyan volt mintha Elijah mondta
volna. Nem Jack?
- - De
nagyon is. – válaszolt Jack vigyorogva. Ránéztem Damonra és én is
elvigyorodtam.
- - Úgy
gondolom itt az ideje annak hogy, új helyet keress. – oldalra billentettem a
fejem mire , az előttem álló férfi fújtatva kiment a bárból. Vissza ültem a
helyemre és boldogan vettem észre hogy az italok már megérkeztek.
- - Mit
mondana anya ha meglátna így minket? – kérdezte a bátyám hót nyugodtsággal.
- -Anya
kivenné a kezünkből és széttörné viszont Kat, röhögve kiinná az egészet. –
válaszoltam és szomorúan elmosolyodtam.
A pult másik végében ott volt a kék szemű fiú és egy sötétbarna hajú és
szemű fiú is. Felvontam a szemöldököm a hitetlenkedő nézésekre . Jack elröhögte
magát.
- -Ti
kik vagytok? – kérdezte a barna hajú.
- -Sierra
és Jack Dawson. – válaszoltam mert a bátyám még mindig nem volt beszéd képes. –
És ti?
- -Matt
Donovan. –válaszolta a szőke.
- -Jeremy
Gilbert. – mondta a barna hajú. Annyira ismerős volt az a név… Gilbert,
Gilbert, Gilbert….. És rájöttem miért is volt ennyire ismerős. Elena Gilbert a
legújabb hasonmás. Jobban végig mértem a fiút és nagyon is hasonlított a
Petrovákra.
- -Újra
megkérdezem, kik vagytok? – kérdezte feszülten Jeremy.
- -Tyűha,
a kisvadász bekeményített! – Jack eljátszotta mintha megijedt volna. – A
maradék a tietek. – mondta Jack, most már teljesen komolyan. És egy száz
dollárost nyomott a pultra. A pénzt még Nik adta ha, akarnánk valamit venni.
Szóval nem sajnáltuk a pénzt semmire. Mondjuk nem mintha Klaust annyira
érdekelné.
Kimentünk
a bárból és a parkoló felé vettük az irányt. Már kinyitottam az ajtót amikor
egy eget rázó sikítást hallottam, amitől majdnem szív bajt kaptam. Jack furcsán
nézett rám, mert amikor meghallottam a kiáltást, ugrottam egyet.
- -Te
nem hallottad? – kérdeztem fojtott hangon. Megint meghallottam a sikítást. Aki
sikított, nem akarta abbahagyni. Befogtam a fülem de, olyan volt mintha a fejemben
kiáltoznának. Nem tudtam hogy mit csinálok, csak vitt a lábam a hang irányába.
A bátyám próbált megállítani de nem sikerült neki. Mikor beértünk az erdőbe,
hiper sebességre váltottam és elkezdtem futni. Jack jött utánam.
Egy
hatalmas tóhoz érkeztünk. Előttünk ötven méterre egy nő sikoltozott, és
körülötte egy csapat volt. Voltak ott nők és férfiak is egyaránt. Rájöttem
hogy, csakis azért hallottam a nőt, mert víz mellett voltak. Odasuhantunk melléjük.
- -Valamit
megzavartunk? – kérdezte Jack, tettetett ártatlansággal.
- -Nem,
kedveseim. Titeket vártunk. – Julian kilépett a csapat sűrűjéből. Féltem.
Jobban mint, bármikor máskor. – Már nem vagytok annyira bátrak, mi? –
vészjóslóan elvigyorodott. Fel sem tudtam fogni hogy, mi történik. Amikor észbe
kaptam már négyen fogtak le, és nyomtak le a földre, a bátyámat úgy szintén.
Ránéztem, és belém ütött a felismerés. Az utóbbi napokban mindig így kezdődött
az álmom, és a bátyám halálával lett vége. A tüdőm összeszorult és nem kaptam
levegőt. Éreztem hogy a szemem átalakul. A szokásos szürkéből, rikító kékké
változik. Julian elmosolyodott és leguggolt elém.
- -Ismerős
a kép? – összeszorítottam a számat.
- -Ne
tedd ezt. Kérlek. – kérleltem őt suttogva. Eddig Jacket bámultam, most meg
belenéztem Julian barna szemeibe és minden reményem elszállt.
- -Már
miért ne tenném? Visszautasítottad az ajánlatomat. Fel is út, le is út. –
mondta könnyedén.
- -Csatlakozom
hozzád, de kérlek ne tedd ezt! – megteltek a szemeim maró könnyekkel.
- -Volt
egy választási lehetőséged. Én még a választásod előtt, elmondtam a lehetőségek
következményeit. És én nem élek második eséllyel. - felállt. Odament a bátyámhoz.
- -Utolsó
kívánság? És hogy kedvesek legyünk mondhatsz valamit a húgodnak. – Julian
szórakozott.
- -Szeretlek,
húgi. – mondta beletörődve a halálba .
- - Én
is. – mondtam rekedten.
- - Utolsó
kívánság? – kérdezte Julian, áramot vezettem a testembe hogy lesokkoljam a
fogva tartóimat, és neki eshessek Juliannak,
csak hogy azok meg sem érezték.
- -Van
pajzsunk, drágám. –súgta az egyik a fülembe.
- -Rohadj
meg Julian! – sziszegte Jack. Az említett megilletődötten nézett rá.
- -Sajnálom,
a kérésedet nem teljesíthetem. – Julian belenyúlt a bátyám mellkasába aki
felszisszent a fájdalomra. Bennrekedt a tüdőmben a levegő. Teljesen
elhomályosodott a látásom, csak színes
maszatok láttam mindenhol.
- -Nézd
meg kedvesem! Nézd mekkora szíve van a bátyádnak! – látásom kitisztult és
láttam amint Julian kitépte Jack szívét. Felordítottam. Zihálva vettem a
levegőt. Julian elmosolyodott és bedobta Jack szívét a tóba.
- - A
halak biztos örülni fognak egy kis tápláléknak. – a mondatára átfutotta a
testemet az adrenalin. Hóvihar kezdett tombolni, ugyanúgy mint amikor megláttam
anya és Kat fejét a dobozban. Sokakat feltűzött a fára a szélvihar, vagy éppen
a tóban landoltak. Betuszkoltak egy hatalmas vas dobozba, és rám csukták az
ajtaját. Utána úgy éreztem mintha repülnék, majd egy hatalmas loccsanást
hallottam, és fokozatosan kezdett megtelni a széf vízzel, amibe bezártak. A
kijutás lehetetlen volt.
/René/
Miután
Jack és Sierra elmentek Mystic Fallsba, én elindultam Denver felé. Reméltem
hogy, ott találom Isabelt. A nő egy régi barátom volt, még a hetedik századból.
Az élete kínkeserves volt pedig, elméje hatalmasabb volt bárkiénél, minden
szakterületen. Viszont a legtöbbet a boszorkányságokról, varázsigékről és
átkokról tudta. Mikor megismertem, nem akartam hogy, ez a tudás elvesszen
örökre és ezért rávettem egy vámpírt hogy, változtassa át Isabelt. A nőnek volt
egy lánya, Rose. Ha jól tudom húsz éves korában átváltozott ő is. Megálltam egy
kertes ház előtt. Magabiztosan kiszálltam a kocsiból és az ajtó felé vettem az
irányt. Becsöngettem és pár másodperccel később közeledő lépteket hallottam a
házból.
- -Igen?
– kérdezte egy szőke hajzuhatag. Kék szemei kérdően vizslattak.
- -Isabel
Rochev-et keresem. – válaszoltam illedelmesen. – Te biztos Rose vagy. – a lány
meglepődött.
- -Honnét
tudja a nevem?
- -Ugyanúgy
nézel ki mint az anyád. – elmosolyodtam. – Jobban mondva úgy nézel ki mint
amikor húsz éves volt. – javítottam ki magam.
- -Ki
az? – hallottam egy női hangot a házból. Egy másik nő jelent meg az ajtóban.
Szakasztott olyan volt mint a lány, csak neki szürke szemei és nőiesebb
vonásai voltak. A lány kinézett húsz
évesnek, az anya harmincötnek.
- -René?
– kérdezte a nő.
- -Szervusz
Isabel. – Isabel megölelt és beinvitált.
- -Hogy-hogy
erre jársz? – kérdezte közben megkínált teával amit, elfogadtam.
- -Nem
zavartalak volna, ha nem lett volna nagyon fontos.
- -Ugyan,
egyáltalán nem zavarsz. – legyintett a kezével. – Örülök hogy eljöttél.
- -Emlékszel
az unokahúgomra? Sierrára? – kérdeztem.
- -Életemben
egyszer találkoztam vele. Nem volt éppen felejthető amit, csinált. –
elmosolyodtam az emlék hatására.
- -Örvendek, a nevem Isabel Rochev. –
mutatkozott be Isabel az unokahúgomnak.
- -Úgy szintén. Sierra Nichole Dawson. –
Isabel alig észrevehetően végig mérte Sierrát. A lány nem a szokásos pásztor
ruhában volt, hanem, bőrökben, és tartós anyagokban.
- -Itt vagyunk. – jelent meg a semmiből
négy ember. Jobban mondva vámpír.
- -Sierra, kik ezek az emberek? –
kérdeztem udvariasságom révén, de, tudtam pontosan kik is ők.
- -Hadd mutathassam be a családomat. –
lépett előre egy szőke férfi, kékes zöldes szemekkel. – A nevem Niklaus
Mikaelson, ő itt az öcsém Elijah Mikaelson – mutatott a közvetlen mellette álló
férfire. Jó kiállású széles állkapcsú férfi volt, barna hajjal. Elijah
biccentett. - Ő a másik öcsém, Kol
Mikaelson, - mutatott a másik férfira
aki Sierra mellett állt és átkarolta a vállát. Csúnyán rájuk néztem mire
elvigyorodtak. – És a húgom Rebekah Mikaelson. – mutatott egy szőke lányra.
Negédesen elmosolyodott a szőkeség.
- -Gyerünk! – hallatszódott egy ordítás a
faluból.
- -Ma ki a soros? – kérdezte izgatottan
Niklaus.
- -Sierra. – válaszolt Kol mire az
unokahúgom vidáman elvigyorodott. Előhúzta a hátán lévő íjat, és bekészített
egy nyilat. Egy csapat rabló volt a faluban. Sierra kilőtte a nyilat, amit az
egyik rabló emberfeletti sebességgel megállított és ránk nézett haragosan.
- -Azt hiszem lesz egy kis hiány a
környéken, vámpírokból. – mondta és elrakta az íját, mi meg csöndesen néztük
őt. Sierra odaszáguldott a vámpírhoz és kitépte a szívét. Oda siettem
Niklaushoz és fenyegetően rá meredtem.
- -Ha bármi baja lesz, te fogsz érte
felelni. – sziszegtem a képébe.
- -Egy köszönöm is megtette volna hogy,
„Köszönöm Niklaus hogy, tökéletesre fejlesztetted a harc technikáját!” –
dacosan pillantottam rá és a falu felé fordítottam a tekintetemet.
- -Hol van ez a lány? – Kol elindult a
falu felé de, megtorpant. Sierra hat férfit, és két nőt vezetett hozzánk. Előre
tartva a kezeit, terelte őket felénk.
- -Hoztam egy kis ajándékot. – mondta az
unokahúgom. Meglepődötten néztünk rá, mindannyian. Az egyiknek letépte a fejét,
és a többihez is beszélt valamit de, Isabelre összpontosítottam és eltámogattam
onnét mert úgy tűnt, mindjárt elájul.
- -Szóval
mi az a nagyon fontos dolog? – kérdezte Rose.
- -Kellene
néhány nagyon fontos, és erős varázsige. – válaszoltam.
- -Maga
boszorkány? – lepődött meg a lány.
- -Nem
is akármilyen! Több mint nyolcszáz éves és még nem láttam nála erősebb
boszorkányt! Szóval, úgy szemtelenkedj hogy, tudd, ha megkérem őt, szívesen
elbánik veled, kislányom!- mondta gyerekesen Isabel.
- -Nyugodj
meg, nem tenném meg semmi pénzért amit az anyád mondott. És nehogy el hidd
hogy, én vagyok a világ legerősebb boszorkánya. Julian Rivonne, Sierra Dawson,
Chris Rivonne jóval erősebbek nálam. Mondjuk ők csak félig boszorkányok. Ők
Őrzők. Viszont, Bonnie Bennettnek a száz halott boszorkány ereje megvan. –
válaszoltam nyugodtan.
- -Sierra,
az unokahúgod. De, a többi ki a franc? – kérdezte Rose. Ő is tudott az Őrzőkről
és így szerencsére nem kellett magyarázkodni.
- -Julian
Rivonne, Sierra ős ellensége. Chris meg Sierra egy nagyon jó barátja.
- -Julian
fia Christian. Nem? – kérdezte Isabel.
- -Pontosan.
De, Chris utálja az apját. Christian segítségére van szükségem de egy egyszerű kereső
bűbájjal nem találom. Biztos vagyok hogy, neked van sejtésed, hogy, most milyen
varázsigét használjak. – intéztem a szavaimat Isabelnek. A nő elmosolyodott.
- -Pontosan
tudom mi kell neked.
/Elijah/
Katherinát
hagytam elmenni miután elmondtam Klausnak hogy, a nő segített nekünk. A bátyám
ideges volt. Elakarta kapni Katherinát.
Elindultam,
meglátogatni Sierrát és Jacket, de csak a kutyák voltak ott. Következő nap
szintén, és azután is. Mindennap vittem oda ételt. Becsúsztattam az ételt, mert
nem voltam meghívva a lakásba. Aggódtam értük. Mindenkit kikérdeztem arról hogy
hol, lehetnek és Damon Salvatore bizonyult a legjobb szemtanúnak. Elmondta hogy
utoljára úgy látta őket hogy, Sierra úgy ment az erdő felé mint egy őrült, a
bátyja meg, megpróbálta megállítani.
Niklaus,
Kol és Rebekah is aggódott érte, pedig az utóbbi már több évszázada nem látta a lányt.
/Sierra/
Napról
napra nagyobb volt a fájdalom. Általában légbuborékot teremtek a fejemre, de
nekem is véges az erőm. Utána mindig megfulladok, aztán kitisztul a tüdőm, és
kezdődik előröl az egész. Teljesen elvesztettem az idő érzékem. Lehet hogy csak
pár napja, de lehet hogy már több éve itt aszalódok.
Amikor
meghalok, mindig Kol halálát látom ahogyan, a két Gilbert megöli őt. Többször
próbáltam kijutni de, nem vagyok elég erős. Az örökkévalóságig fogok itt
rothadni. Legalább van időm feldolgozni a családom halálát.
Kicsit túlságosan sok kép lett de, megpróbáltam megmutatni nektek az elképzeléseimet! Az új karakterek a "Szereplők" című menüpontban találjátok!
Kicsit túlságosan sok kép lett de, megpróbáltam megmutatni nektek az elképzeléseimet! Az új karakterek a "Szereplők" című menüpontban találjátok!
Nagyon tetszik! :)
VálaszTörlésNagyon örülök neki! ;)
Törlés