Prológus

A nevem Nichole. Igazából Sierra az első nevem de, sosem szerettem. Különleges képességeim vannak ahogy a bátyámnak és az anyámnak és az egész családomnak. Az anyám vérfarkas, apám vámpír volt. Apámat meg ölte Mikael Mikaelson, még pár évvel ezelőtt. A bátyám hibridnek született ami elméletileg lehetetlen, gyakorlatilag meg lehetséges. Az apai nagynéném boszi és a család legjobb barátja egy vámpír. Én meg…. Nos, gőzöm sincs  arról hogy, melyik ágazatba tartozom. Vérfarkas nem lehetek mert nincs semmi bajom teliholdkor. Vámpír sem mert nem kívánom se a vért, se a gyilkolást. Boszorkány sem, mert csak néhány varázslatos képességem van.

Olyan erős és gyors vagyok mint egy ötszáz éves vámpír. Ami napról napra növekszik. Tudom irányítani az elektromosságot és a vizet, bármilyen formában. Villámokat tudok szórni, de a vizet, csak a környezetemben lévő dolgokból tudom irányítani. Nem csak dolgokból hanem, élőlényekből. Ez a tudás sátáni és gonosz. Csak akkor hagyják hogy használjam, amikor élet halál veszélyben vagyok. Főleg azért sem hagyják mert kényszerítenének engem mások szörnyű dolgokra. Tudok pajzsot emelni magam, és mások köré. Ez pajzs bármilyen lehet csak, arra kell összpontosítanom. 

Már vagy öt éve hogy, nem kerestek fel minket az ősiek. Amikor tíz éves voltam, velük laktunk. Kol és Rebekah a legjobb barátaim voltak. De csak voltak. Sosem fogom elfelejteni az apjuk árulását. Mikael csak kicsivel volt erősebb mint az apám. Apa legalább nyolcszáz éves lehetett, én meg tizenkettő.

-          -Gyertek enni! – hallottam meg anya hangját a konyhából. Kiabált de ha normál hangerőn mondta volna, akkor is hallottuk volna. Ennek a háznak már nincsenek titkai. Pennsylvania északi részén lakunk Katherine a barátunk miatt. Mivel vámpír, nem mehet ki a napra, az állandóan felhős északra költöztünk.

Gyorsan kiszaladtam a folyosóra utána már bent is voltam a konyhába. Mindezt szupersebességgel, az az, két másodperc alatt. Rajtam kívül csak Jack volt az asztalnál. Leültem a szokásos helyemre, ami az asztalfő mellet van. Amint a széken voltam anya és Kat hozták be sürögve forogva a kajákat. A csirke szárnyak csak úgy repkedtek a tányérokról amint az, asztalra ért. Egy jó ideig csak csendben eszegettük a sült krumplit és a csirkét mikor a bátyám felszólalt.

-        -  Minek van öt emberre megterítve? – anya lerakta a kést és a villát amit mellesleg, ő használt egyedül.

-        -  Majd meglátod Jack. – mondta anya szétfeszítve az idegtől.

-          -Nyugodj meg Elisa. Te meg ne kíváncsiskodj Brian!- Kat arca öntelt vigyorba húzódott.

-          -Mondtam már hogy, ne hívj így Shyla! – lett ideges a bátyám. Egy kívülálló nem értene semmit. Anyának egy keresztneve van, Elisa. Csak hogy, ő az egyetlen akinek egy neve van. A bátyámnak Jack és Brian, nekem Sierra és Nichole, a lakótársunknak, aki egyben a legjobb barátunk, Shyla és Katherina a neve.

-          -Egy családnak nem tesz jót a veszekedés. – hallottam egy nyájas hangot pár lépéssel mögülem. Felálltam olyan erővel hogy a szék engedelmesen a földnek csapódott.  Vámpír sebességgel oda mentem az illetéktelen behatolóhoz, akit a falnak löktem és az alkaromat erősen a torkához nyomtam hogy, egy próba hogy kiszabaduljon, és akkor kampec neki. Jól megnéztem őt. Piszkos szőke haj, ami már lassacskán világos barna. Egyenes kidudorodó áll és barna szem.

-          -Elijah. – suttogtam de, nem voltam biztos benne. Utoljára Öt éve láttam és abból az időszakból homályosak az emlékeim.

-        -  Úgy bizony Sierra. Most örülnék ha elengednél, vagy letöröm a karodat ami aztán nem lenne jó. – mondta nevetve bár mégis komolyan. Elengedtem de csak miután mindenkinek köszönt jutott el az agyamig. A saját házamban megfenyegetett ez a barom!

-          -Szóval neki volt a teríték. – mondta maga elé a bátyám.

-        -  Pontosan. Röstellem magam amiért késtem. De Klaus szeretne titeket látni és kérni valamit….