2.fejezet

                                                                               Sziasztok! 

Ma délután, leültem a géphez, és megnéztem a blogot. Mivel több mint négy napja nem voltam fent, tátva maradt a szám. Több mint 150-en néztétek meg az oldalt! Nagyon köszönöm! Ezért az egész délutánomat azzal töltöttem hogy, megcsináljam a második fejezetet, hogy megköszönjem! Nem szaporítom a szót, jó olvasást!




                                 

            2.fejezet: Jó ez így?

/Jack/

-          -Nichole… - sóhajtottam és Jen után siettem. Jen az egyik asztalnál ült, durcásan. Igazából sosem szerettem, csak tetszik. Ameddig normálisan élhetek, normálisan viselkedem. Tetszik Jane, de láttam már szebbet, láttam már kedvesebbet és láttam már őszintébb lányt is. És Elijah feltűnése után, nem hiszem hogy sokáig Pennsylvaniában maradunk.

-          -Jenny..- mentem oda a barátnőmhöz.

-          -Utál engem! Én nem is értem! Pedig olyan kedves vagyok vele! – fakadt ki. Legszívesebben felvilágosítottam volna arról hogy ő  egy hárpia a húgommal, és hogy ne csodálkozzon ha utálják egymást.

-          -Semmi baj… Chss… - megöleltem és megsimogattam a haját. Teljes rá látásom volt a bárra, ahol Nichet láttam egy pasassal. Először nem ismertem fel de ahogy megfigyeltem…. Tudtam ki az. Kol Mikaelson, az Ősiek legfiatalabbika.  Jennifer arcát a kezeim közé fogtam és megkezdtem a megigézést.

-          -Most elmész a barátnőiddel táncolni, és iszogatni. Ameddig én nem megyek oda hozzád, nem jössz a közelembe. Részegre iszod magad, és holnap nem fogsz emlékezni semmire. – Jen elindult a barátnőihez. Már majdnem indultam a húgomhoz de, valaki belevert az állkapcsomba ezzel maradásra kényszerítve.

-          -Neked mi bajod van, ember?! – néztem rá a fiúra. Koromfekete haja volt és tökre beszívott szeme. Volt vagy tizenkilenc éves.

-          -Az a bajom, hogy azt hiszed te vagy a király! A csajommal flörtölsz! –  Logan volt az, Jenny ex pasija.

-          -Nem vagyok a király, és igen a te EX csajoddal  flörtölök mert ő a csajom! – kezdett felmenni bennem a pumpa.

-          -Akkor gyere ki a hóra, nagyfiú!

-          -Te akartad! –  Legszívesebben itt helyben leütöttem volna, csak azért hogy biztonságban tudjam a húgomat. De nem volt választásom. Kimentünk a sikátorba hogy ne hívják ki a rendőrséget. Egy épeszű ember nem jönne ide egy halom másik emberrel akik meg akarják verni. Logan ráugrott a hátamra és úgy próbált megfojtani. Vagy nagyon beszívott vagy megigézték. Én az utóbbira tippelnék. Háttal neki mentem a falnak, ezzel megakadályozva Logant a fojtogatásomtól. Amint leesett a hátamról, behúztam neki egyet, majd belerúgtam a hasába, amitől repült vagy két métert. A többiek eliszkoltak de Logan még mindig jött. Próbálkozott nagyon, de minden ütését kivédtem. Kezdett már kifáradni mikor tarkón ütöttem amitől elájult. Éppen kifújtam magam mikor valami olyan erővel tarkón csapott hogy elájultam. Ironikus nem?

/Sierra/

Mikor felkeltem egy szobában ébredtem, ami igazából szép volt, szép bútorok voltak, csak a két szék, amiket kiláncoltak nem éppen oda illő volt. Ez a két szék egymással szemben volt. Az egyikben én voltam megkötözve, a másikban a bátyám. Az én székem az ablakkal szemben volt, míg a másik az ajtóval szemben. Beszélgetés foszlányokat hallottam az ajtón kívülről.

-         - Biztos vagy benne hogy, jó ötlet volt ez, bátyám? – hallottam meg Elijah hangját.

-          -Biztos. – hallottam meg egy ismeretlen hangot. Eddig úgy gondoltam Elijah hangja nyájas, de rá kellet jönnöm hogy Elijah hangja az övéhez képest egy kamionoséra emlékeztet. Kinyílt az ajtó de még nem léptek be. Mögöttem voltak de nem tudtam megmozdulni.

-          -Te is gyere be – mondta a nyájas hangú.

-          -Nem hiszem hogy örülnének nekem. – hallottam meg Kol hangját. Hát jól is gondolta. Át vert engem. -Nagyon csúnyán. Iszonyatosan dühös vagyok rá. Négy ember lépett be. Az elsőt nem ismertem, a második Elijah, a harmadik Kol, a negyedik meg gőzöm sincs. 

-         - Sierra,  Jack, üdvözöllek titeket az otthonunkban. – mondta a nyájas hangú.

-          - Felesleges a bájcseveg, Klaus. Mit akarsz? – mondta a bátyám. Nagyot néztem. Egyrészt azért, mert ha ő Klaus akkor ő a legerősebb hibrid a földön és a bátyám így beszélt vele, másrészt valahogy máshogy képzeltem el őt. Mondjuk nem emlékeztem arra hogy nézett ki.

-          -Jogos. Engedd el őket! – parancsolta Niklaus, a negyedik belépőnek. Amint elengedtek, megdörzsöltem a csuklómat. Nem nagyon értettem mit is akarhat amit, nem mond el egyből.

-          -Na és te mit szólsz, kedvesem? – intézte Klaus hozzám a szavait.

-          -Fordulj fel. – sziszegtem és a hibrid rácsapott mind a két karfámra.

-          -Klaus, ne! – mondta Kol, mire én gyűlölettel rá néztem arra aki átvert. Niklaus rátámaszkodott a székre. Legszívesebben fejbe rúgtam volna.

-          -Miért ne Kol? – kérdezte Klaus az öccsét.

-          -Veszélyesebb mint látszik. – mondta Kol.

-          -Ez igaz, kedvesem? – válasz helyett áramot vezettem a székembe amitől Klaus hátra ugrott majd elkezdtem az ér robbantást. Csak öt másod percig csináltam, de már a földön feküdt. Neki ezerszer fájdalmasabban csináltam, mint az embereknek a sikátorban.

-          -A választ mondd meg te. – válaszoltam bájosan mire az aki eloldozott pofán vágott. A szemem szikrát szórt dühömben, és most kivételesen nem bántottam ezután senkit.

-          -Ha nem bántotok senkit, kiengedünk a szobából. – vette át a szót Elijah. Felhorkantottam. Mindez a nagy felhajtás a semmiért. Mint mindig, Elijah próbálja rendbe hozni amit a testvérei elrontottak. Jack Elijah cipőjére köpött.

-          -Szarok az egyességeidre! – Klaus elmosolyodott.

-          -Ahogy kívánja az úr. -  bólintott majd az egyik hibridje belenyúlt a mellkasába. Jack felüvöltött. Oda akartam menni hozzá, megvédeni. Felálltam, de Kol visszaültettet a székbe. Verdesett a szívem mint, egy kolibri szárnya repülés közben. Könnyek marták a szemem.

-          -Vagy önszántadból, vagy kényszerítve, de azt fogod tenni amit, ÉN mondok! – üvöltötte Klaus a bátyám arcába. Legszívesebben lekevertem volna neki egyet. Mégis ki ő hogy, így beszéljen az én bátyámmal?! -Megint megpróbáltam felállni, de Kol erősen nyomott a székhez.

-         - Rohadj meg a csicska hibridjeiddel együtt! – sziszegte Jack. Niklaus gúnyosan felkacagott.

-          -Tudod mit, nem érdemled a halált. Vigyétek a szobámba! – parancsolta. Három hibridnek kellet lefognia a bátyámat és még kettőnek hogy vonszolni is tudják.

-          -Itt maradsz lelkem, vagy jössz át hozzánk?  - összeszorítottam a számat. – Gondoltam. Elijah gyere.

-          -Klaus, ki marad Sierrával? A hibridjeid el vannak foglalva.

-          -Kol marad itt. – ellazult a szorítás a vállamon. Észre sem vettem hogy még mindig tartott hogy, nehogy rátámadjak valakire.

-          -Klaus…. – mondta Kol és oda ment a bátyjához.

-          -Jó szórakozást! A szekrényben megtalálsz mindent, hacsak nem habarodtál bele ebbe a lányba. – Klaus nagyon felhúzta Kolt. Vagy azért lett pipacs vörös a feje mert, a bátjya fején találta a szöget vagy a düh miatt. Az utóbbira tippelnék. Kolnak nincsenek érzései. Sosem voltak neki. Mindenki kiment a szobából, csak Kol és én maradtunk bent.  Én feltűnően nem néztem rá. Csak tudja meg hogy, hol a helye!

-          -Muszáj van erre? – kérdezte. Összeszűkült szemekkel nézem rá.

-          -Mire? – próbáltam összpontosítani a körmöm alatt lévő koszra.

-          -Erre a haragszom, rád sosem bocsájtok meg, hülyeségre! – most kénytelen voltam rá nézni. A sarokban lévő szekrényen ült és engem nézett.  A szekrény egyik ajtaja nyitva volt és benne minden elképzelhetetlen fegyver és kínzásra alkalmas cuccok voltak.

-          -Az hogy csak színtiszta haragot és gyűlöletet érzek irántad, szerintem nem hülyeség! – szürke szemeim vészjóslóan meredtek rá. Felhorkantott, mintha ez olyan poénos lenne, de a szemei egy másodpercre meg teltek fájdalomra. Mit is gondolok, na persze, neki fájdalom, nem létezik.

-          -Ha akarsz játszani akkor játszunk! De csak szólok te fogsz rosszabbul járni! – pár centire volt tőlem. Felálltam és kihívóan néztem a szemeibe. Majdnem egy fejjel volt magasabb nálam de úgy éreztem magam mintha, öt méteres lennék.

-          -Én mindig nyerek, Mikaelson. Mindig. – közelebb lépett, de nem hátráltam. Nem tudom miért. Vagy van vér a pucámban, vagy nem tudtam hátrébb lépni a szék miatt. És elég ciki lett volna ha, elesek a székben. Ráadásul hülye is voltam. Egy Ősivel kötözködök aki ráadásul, a nem normálisak közé tartozik. Nem mintha lenne egy normális Mikaelson is. Egy alak nyitott be.

-          -Niklaus nagyúr üzeni hogy, a lányt ki lehet engedni a szobából. Diadalittasan elvigyorodtam majd megfordultam, csak hogy elestem a székben. Égő arccal léptem ki a szobából még mindig érzékelve a hátamon Kol elégedett pillantását.

A házban szereztem egy gépet és egy szabad szobát. Mondjuk nem volt nehéz mert annyi szoba van…  Minden egyes számot letöltöttem ami a telefonomon volt. Tűvé tettem az egész házat, de sehol sem találtam egy magnót sem. Keresés közben csak arra tudtam gondolni mi történhetett a bátyámmal.

-          -Mit keresel? – jött oda hozzám valaki. Egész kedvesen mosolygott, nem úgy mint a többi hibrid.

-          -Egy pendrive-ot meg egy magnót. Vagy legalább hangszórókat. – sóhajtottam remény nélkül.   

-          -Gyere. – elindult a másik irányba, én meg utána. Egy hatalmas szobába vezetett, aminek az egyik falán tükrök helyezkedtek el, mint a stúdiókban.

-          -Uhh. – néztem körbe. – Köszönöm…

-          -Alex. – fejezte be a mondatomat. – Te meg Sierra. Ugye?

-          -Igen. – mosolyodtam el szégyenlősen. – Viszont most rárakom a cuccokat a pendrivera. Ha nem találok vissza, hol talállak? – elmosolyodott. Igazából marha jó pasi ez az Alex.

-          -A konyhában vagy az udvaron.

-          -Oké, kösz. – visszamentem de menet közben éreztem hogy, valaki néz. Visszafordultam és Alex elmélyülten bámulta a seggem. Elmosolyodtam és a vér robbantós trükköt használtam, csakhogy most, csakis az ágyékát. Ordítozva rogyott le.

-          -Azt akarod hogy kitépjem a nyelved? Mi? – förmedtem rá. Tovább mentem, mikor valakibe beleütköztem.

-          -Ebben a lakásban mindenkinek valami sürgős dolga van velem? – sziszegtem majd felnéztem és meg láttam Klaust. Nagyot nyeltem.

-          -Tulajdonképpen azért jöttem hogy megtudjam, mi az oka az üvöltözésnek. De, már meg is tudtam. – gúnyosan ránéztem és faképnél hagytam. Azért még annyit oda morogtam hogy „Örvendtem” .

Amilyen  gyorsan csak tudtam , ráraktam minden zenét a pendrivera. Visszafelé már majdnem szaladtam. Meguntam ezt a sok menetelést és hiper sebességre váltottam. Pár másodperc múlva meg is találtam a tükrös szobát. Becsuktam magam mögött az ajtót és bedugtam a rádióba a pendrive-t. Éreztem a megnyugvást a lelkemben. Az első szám lassú volt, viszont a második az egyik kedvencem. Jason Derulo, Talk Dirty. Imádom. A tükör elé álltam, és átadtam magam a zenének. Mindig is jól táncoltam. HipHop-ot tanultam, de nem bírtam a tanáromat, na meg nem volt éppen a legjobb korszakom akkor. És hát, abbahagytam.

A saját stílusom régen mindenkinek tetszett. HipHop, Rock, és néha egy-egy fájdalmas dalnál egy kis Balettet is belekevertem. Mikor a zene véget ért, egy újabb nagy kedvenc jött. Evanescense, Bring me to life. Valahogy mindig is közel állt hozzám ez a szám pedig, egyáltalán nem olyan az életem, mint amit benne énekelnek.

-          -Szeretem ezt a számot. – hátrafordultam és éreztem hogy felsül az arcom. Olyan volt, mintha kandi kamerával felrakták volna a netre, hogyan táncolok és ezrek látták volna. Legalábbis ő felért annyival.

/Kol/

A folyosón mentem, és kerestem valami kifogásolható hibridet. Csak hogy, egyik sem volt a közelben. Amikor Klaussal találkoztam mondta, hogy az egyik embere megnézte Sierra seggét, és elvesztette a tökeit. Mit ne mondjak, jót derültem rajta. Ez a lány vicces, kemény, és kedves. Az igazat vallva, vágyom rá. Akarom őt. Magamnak akarom tudni. Általában csak annyit csinálok a lányokkal hogy, lefekszem velük, majd lecsapolom őket, de, Sierrával nem tenném. Valahogy különlegesnek érzem őt. Mármint amúgy is különleges lány de… Megmagyarázhatatlan. Elképesztő.

Befordultam egy másik folyosóra és dübörgő zenét hallottam meg. Nem tudtam megmondani milyen szám ment, de tetszett. Igazából teljesen „erotikus zene” ment, ahogy Elijah mondaná. A szám a végéhez ért, de azt követte egy másik. Jól ismertem ezt a zenét. Teljesen leírja az életemet. Evanescense, Bring me to life. Ó azok a régi szép húszas évek, amikor nem volt semmi értelme a zene szövegének.  Benyitottam az ajtón, és ott volt Sierra. Összefogott világosbarna haja, szürke szeme ami már majdnem olyan volt mint az öntött acél, nem kicsit vonzott. Egy kicsit eljátszadoztam a fantáziámmal miközben figyeltem Sierra mozgását. Nagyon jól táncolt. Ez tény. A dal a vége felé volt már, mikor hozzászóltam.

-          -Szeretem ezt a számot. – Sierra feje pipacs piros lett amitől nevethetnékem támadt. – Sajátomnak érzem. – folytattam. Oda lépdeltem hozzá miközben dacosan nézett.

-          -Kopogni luxus? – kérdezte.

-          -Nem de, egyrészt amúgy sem hallottad volna meg, másrészt meg, ez az én szobám. – mutattam az ajtóra a szoba másik végében. Amit szinte biztos hogy, nem látott mivel, köpni nyelni nem tudott a meglepettségtől. – Gondoltam. – mondtam mosolyogva.

-         - Akkor nem is zavarlak. – mondta, majd kikapcsolta a magnót.

-          -Engem aztán nem zavarsz. – mentem elé. – Jól táncolsz. – mondtam.

-          -Kösz. Mit akarsz? – hát az biztos hogy nem hülye ez a lány. Igazából én sem tudtam mit is akarok.

-          -Használsz még verbénát?

-          -Igen. – felgyorsult a szív verése. Hazudik. Odamentem hozzá és meg kérdeztem tőle még egyszer. Ezúttal igézve.

-          -Használsz még verbénát? – Sierra egy pillanatig mintha, habozott volna.

-          -Nem. – Neki löktem a falnak és megcsókoltam.

-          -Az jó, mert nem vagyok türelmes ember. – újra és újra megcsókoltam. Az elején mintha ellenkezett volna de pár másodperc múlva, már készségesen visszacsókolt. Ő már nem bírta levegő nélkül és mikor elváltunk, csak pár milliméterre volt az arcunk egymástól. Miután kifújta magát, ő kezdeményezte a csókot. Elmosolyodtam.

-          -Nem is tudtam hogy, ennyire tetszik. – mondtam vigyorogva.

-          -Fogd be. – a száját az enyémhez nyomta ezzel folytatva az előbbi cselekedetünket. Mérhetetlenül boldog voltam. Ő már hozzám tartozik. Vagy legalábbis még néhány percig. 

-          -Sierra…- eltoltam magamtól.

-          -Mi van?

-          -Én nem… én nem akarom hogy bárki valamit szóljon rólunk. – egy kicsit meg voltam ijedve. De én sosem féltem semmitől. Most mégis..

-          -Téged mióta érdekel hogy, mások mit szólnak? – na épp ez az.

-          -Nem akarom hogy a családod azt higgye hogy, meg igéztelek és azért vagy velem. – furcsán nézett rám.

-          -Ennyi?

-          -Igen.-   Felsóhajtottam és megkezdtem az igézést.- Csak arra emlékszel a történtekből hogy táncoltál én meg benyitottam és elmondtam hogy, ez az én szobám. Három másodperc múlva beteljesedik az igézés. – kimentem a szobából és a konyhába mentem. Az egyik részem örült, a másik részem szomorú volt. Azért örültem mert, nem viszonzatlan a vonzalom, de azért voltam szomorú mert ezzel várnom kell. Azt vártam hogy, a konyha megint tele lesz, de tévedtem. Egy árva lélek sem volt a itt. Vissza indultam a szobámba, sétálva. Sierra már nem volt itt. Átcseréltem a ruhámat. Felvettem egy kék sportgatyát és egy szürke trikót. Elmentem az edzőszobába. Volt ott néhány hibrid.  Odamentem a súlyzókhoz, lefeküdtem a padra és nyomtam fel a súlyzórudat. Vagy ötven kinyomás után leraktam azt. Jobban megnéztem és mindkét oldalon kilencven kiló volt. Azaz száznyolcvan kiló….  Levettem a pólóm és hoztam még húsz kiló sújt. Azzal már nagyobb élmény volt edzeni.

-          -Te mindenhol ott vagy? – megcsúszott a kezem és a rúd ráesett a mellkasomra. Gyorsan ledobtam de, még így is fájt.

-          -Talán baj? – felálltam hogy Sierra előtt legyek. Végig bámulta a felsőtestemet. Elvigyorodtam.

-          -Nem akarsz fel venni egy pólót? – Hát ez vicces. Egy órával ezelőtt ő szedte volna le rólam a pólót. De, erről neki nem kell tudnia.

-          -Zavar?

-          -Igen. – még jobban elvigyorodtam. – Vagyis nem. – mondta amint leesett neki mit mondott, csakhogy a második válasza sem volt a legjobb. Számára.

-          -Tudod mit? Nem érdekel. – fújtatva ment el a futógéphez miközben én úgy vigyorogtam mint a tejbe tök. Ez a hét érdekes lesz….

Alex

Remélem hogy tetszett ez a rész, várom a komikat!