Sziasztok!
Nagyon remélem hogy elnyeri a tetszéseteket az 1. fejezet! Jó olvasást!
1.Fejezet: A két Mikaelson
- - Ugyan
már Eisa! Nálunk biztonságban lennétek! Ne legyél már ennyire makacs! – Elijah
már órák óta próbálta meggyőzni anyát. Anyu szúrós szemekkel nézett vissza az
Ősire.
- - Ha
nem az nem! Maradj csöndben vagy szét rúgom azt a szép segged! - Elijaht nem
hatotta meg egyetlen egy szó sem, viszont én majdnem elröhögtem magam.
- -Most
komolyan fenyegetőzöl Elisa?! Egy mozdulattal letéphetném a fejedet! – anya
felhorkantott.
- -Csak
rajta, ölj meg. De akkor az egyik gyerekem lesz a ház tulajdonosa ők meg nem
hívtak be! De még én is bármikor vissza tudom vonni azt hogy behívtalak! Szóval
ne fenyegetőzz itt nekem! Amúgy is, fölényben vagyunk! – Elijah elmosolyodott.
- - A
csendes gyilkosra, meg a bárány barát farkas- vámpírról beszélsz? Ugyan már! És
csak szólok, te meg Katherina meg a közelembe se jöhetnétek! – a vámpír
diadalittasan elvigyorodott.
- -Akkor
majd valakinek el kell magyaráznia Klausnak, hogy, az öccse miért nem tudta
megszerezni amit kért. – anya elindult a
konyha felé és megállt a kések mellett. – Meg majd azt is el kell magyaráznia
valakinek hogy, miért is halott a nagy Elijah, az Ősi vámpírok egyike. Szóval,
tíz másodperced van hogy, eltűnj innét. – anya arca komollyá vált.
- - Nem
veszem be. – Elijah meg várta az egy percet is.
- -Én
Elisa Dawson, e ház tulajdonosa megtiltom hogy, valaha is ebben a házban
legyél! Visszavonom azt hogy valaha is beengedtelek ide. – amint kimondta
ezeket a szavakat, Elijah elkezdett fuldokolni. Kirohant a házból, és amikor
már az utcán volt, nem volt semmi baja.
- -Ezt
meg bánod Elisa! – mondta még mindig kapkodva a levegőt.
- -Állok
elébe! – sziszegte vissza anya aztán becsapta az ajtót. Hátra fordult ahol mi
álltunk készenlétben. Nem mintha anya nem tudná megvédeni magát csak… Azért mégis
egy Ősi vámpírral fenyegetőzött.
- -Én
mióta vagyok csendes gyilkos? – kérdeztem meghökkenve. Furcsa módon ez zavart a
legjobban. Anya megölelt majd a két kezébe fogta az arcomat.
- -Mindig
is az voltál. És mielőtt megkérdeznéd Jack, - most oda fordult a bátyámhoz.
Akin láttam hogy nagyon akart mondani valamit. – te régen voltál bárány barát.
– ahogy ezt kimondta felröhögtem. Úgy néztek rám mint, egy hülyére.
- -Bocs,
csak olyan viccesen hangzik! Bárány barát! – levetettem magam a kanapéra majd
bekapcsoltam a tévét. Kat egyből jó éjszakát kívánt anyuval egyetemben. Jack
leült a bár pultra és elkezdett valamit enni. Odamentem hozzá és megcsóváltam a
fejem.
- -Huszonkét
éves vagy, és szombat este müzlit eszegetsz? – Jack rám nézett és ahogy szokta, vissza szólt.
- -Tizenhét
éves vagy, de még mindig nem tanultad meg hogy, ne szólogass be mert, rosszul
jársz? – felhúztam a szemöldököm.
- -Tényleg?
- -Ó,
tényleg.
- -Akkor
jó. – a tejet a müzlijéből, az arcához irányítottam ami telibe is találta az
egész képét, pedig csak a homlokát akartam össze trutyizni. Direkt szoktam
venni mű tejet mert, annak nagy része víz. Végülis mindenki szereti. Már
kiértem a konyhából amikor a bátyám előttem termett.
- -Lassú
vagy.
- -Te
meg gyenge. – egy nagyot löktem rajta ami miatt át gurult a kanapén. Természet feletti hatéveseknek nézhetünk ki
amikor cukkoljuk egymást. – Ki kéne mozdulni nem? Jen már biztosan hiányolhat
téged az ágyából! – Jen egy igazi cicababa és gyűlölöm de a bátyám csaja,
ráadásul Jack iszonyatosan helyes. Szóval nem csodálkozok hogy szép csajai
vannak.
- - Rendben
– mondta nevetve.
- -Örülök
Jackie, meg mutatom mit vegyél fel. – utánoztam Jen hangját ami egész jól
sikerült mert annyira magas és nyájas hangon mondtam amire csak Jenny képes.
- -Ne
hívj így! – mondta miközben húztam a szobája felé ,megnézni a ruha tárát.
- -Jobb
a Brian? – kérdeztem mire kaptam egy tarkóst.
- -Ezt
a helyedben nem csinálnám. – mondtam mire még egyet kaptam. Neki löktem a
falnak és belerúgtam a hasába, vigyorogva. – Én meg mondtam. – Berontottam a
szobába és kutakodni kezdtem a ruhái között. Menő cuccai voltak. A kedvencem a
fekete- fehér bőr dzsekije volt. Előkaptam
egy fekete pólót, egy világos koptatott farmerrel együtt.
- -A
cipőt mindjárt hozom. Remélem a többit megtudod oldani. – éppen keresett
valamit a fiókjában mikor mondtam. Azt a valamit neki dobta az arcomnak.
- -Barom!
– levettem azt a valamit a fejemről és majdnem elájultam . – Undorító vagy Jack! Pont alsógatyát dobsz?!
- -Örülj
hogy tiszta! – visszadobtam neki a gatyát.
- -Ha
azt akarod hogy el hányjam magam csak szólj mert, közel állok hozzá! –
kirontottam a szobából és az előtérbe siettem.
Ott volt minden cipő. Vagyis a nagy része de, volt itt vagy száz pár.
Elővettem egy fekete-fehér Nike-t. Felszaladtam, bedobtam az ajtón a cipőt, és
a szobámba mentem. Előkerestem egy sötétkék inget és egy fekete farmert.
Utáltam mindig a lányos cuccokat, ezért is nem vettem fel mini rucit. Pedig
volt belőle egy halom, a barátnőim jó voltából.
- -Na
kész vagy Törpilla? – kérdezte a Jack mikor kiléptem az ajtómon.
- -Te
mióta hívsz Törpillának? – vontam fel a szemöldököm.
- -Mióta
kékben vagy. – mutatott végig rajtam
- -És
Törpillán mikor volt fekete?
- -Amikor
Hókuszpók megteremtette. – vigyorgott.
- -Szóval
gonosz vagyok?
- -De
még mennyire! – vigyorodott el még jobban ha ez még lehetséges. Megfordult a fejemben hogy megtámadom, de
akkor nagyobb örömöt szereztem volna neki. Leszaladtam a lépcsőn és keresgélni
kezdtem a cipők között. A végén megakadt a szemem egy gyönyörű kék színű fűzős
magas sarkún. Ha már bulizunk miért is ne? Igazából gőzöm sincs kié a cipő de
annyi van hogy, észre sem veszik.
- -Nem
szólsz anyunak hogy elmentünk? – jött oda Jack.
- -Majd
írok sms-t.
- -Okéé.
Na ne várakoztassuk a népet! – felhúzott a karomnál fogva és elestem, ami
köszönhető az ügyetlenségemnek. Csak
félig volt egyik lábam a cipőben és mivel eddig ültem, pont azon a lábamon volt
a súly. Ha nem állítom meg az esést akkor nagyon fájt volna a fenekem. Dühösen
néztem a bátyámra aki majd’ megszakadt a röhögéstől.
- -Az
esésekkel várhatnál a buli végéig. Nem gondolod? - kérdezte én meg csúnyán néztem rá. Mikor már teljesen rajtam volt a cipőm,
megfogtam a slusszkulcsot és odadobtam Jacknek. Az út egész jó volt, főleg
azért mert kínozhattam a bátyámat a szörnyű hangommal. Én csináltam a CD-t ami
a kocsiban volt és minden számnak kívülről tudtam a szövegét. Élveztem hogy a
bátyám nem tehet ellene semmit , hogy ne énekeljek üvöltve mert bevetettem a
„sátáni erőmet”. Ha a rádióhoz akart nyúlni, visszairányítottam a kezét a
kormányra.
Hatalmas
nagy szerencsém van hogy ilyen jó kapcsolatunk van. Azért nincs sok olyan lány
aki szeret elmenni a bátyjával bulizni menni. Annál meg még kevesebb aki jobban
szeret bulizni a bátyjával mint, a barátnőivel.
Amint
leállt a kocsi, én kiszálltam villám gyorsan. Kintről is hallatszódott az
üvöltő zene. Ami igazából nagyon szar volt, mert valami tuc-tuc zenét raktak
be. De a feeling az megvolt. Vigyorogva néztem a bátyámra amint elhúzza a
száját mikor meghallja a számot.
- - Na
mi van? Nem tetszik a zene? – kérdeztem gúnyolódva.
- -Jackieee!
– sipította valaki iszonyatosan magas hangon. Mire megnéztem volna hogy mit is
reagál az a bizonyos „Jackie”, egy szőke lány belé csimpaszkodva smárolta le.
Na igen, Jen már csak ilyen. Mielőtt bárki bármit is mondhatna, le smárolja azt.
Hangsúlyozom a „bárki”-t.
- -Te
még mindig itt vagy? – kérdezte tőlem Jennifer utálatosan miután végeztek a
csók párbajjal.
- -Bekaphatod.
– mondtam teljes egyszerűséggel. A szőkeség felszisszent és berohant a bárba.
- -Nichole…-
sóhajtott a bátyám majd megvontam a vállam. Jack Jen után sietett. Tökre
egyedül voltam az utcán. Alig lehetett látni valamit, még úgy is hogy a Hold
megvilágította az utcákat, ezzel a beton csillogóvá téve. Beleborzongtam a
hidegbe, meg talán a gondolatba hogy, az ilyen utcákon mi szokott történni a
védtelen lányokkal. Mintha csak egy kértem volna ezzel a gondolattal egy
dzsinntől, legalább tíz alak ment az utcán akik dobálták a piás üvegeket a
kocsikra. Inkább megverek egy-két barmot mint hogy sem megsérüljön a kocsi.
Elővettem a telefonomat mintha beszélgetnék valakivel és megvártam míg elmennek
mellettem. Csak hogy ez nem úgy sikerült ahogy, én terveztem.
- -Helló
cicababa! – üvöltötte az egyik legalább tíz méterről. – Nincs kedved velem tölteni egy
éjszakát? - nagyon nehezen bírtam ki
hogy ne, szóljak vissza. És végül nem is bírtam ki.
- -Inkább
keress veled egy rangú nőket! Tudod, olyan csöveseket akik bűzlenek a piától. –
már nagyon közel voltak. Már annyira hogy, mindegyiknek láttam a szemében az
őrületet. Vagy legalábbis a túl sok sör ivás hatásait. Ketten megragadták a
karomat és húzni kezdtek. Igazából egy szempillantás alatt mindegyiket
megölhettem volna, de akkor lehet látta volna valaki. Egy sikátorba vonszoltak
és utána a földre löktek. Gúnyosan felkacagtam, azok meg csak néztek rám.
Feltápászkodtam és vigyorogva mondtam el minden egyes szót.
- -Ti
emberek annyira hülyék, gyengék és naivak vagytok hogy, az már szánalmas. –
Átvettem az irányítást az emberek testén aztán az ereiken. Annyira
felhevítettem a vért bennük hogy az erek szétrobbantak. Néhánynak véletlenül a
karját vagy a lábát robbantottam fel az adrenalinom miatt. A tízből hat ki is
feküdt de a maradék életben maradt. És ezt a támadást ember nem éli túl. Az
egyik nekem jött, felkent a falra és fogva tartott a nyakamnál fogva.
-
-Ők hülyék, gyengék és naivak voltak. –
mutatott a holtakra. – De mi nem vagyunk azok, boszi. – egy gúnyos mosolyt meg
is engedett magának csak hogy ki csavartam a kezét, és elrúgtam vagy három
méterre odébb.
- -Téves.
Én nem vagyok boszorkány. – odamentem hozzá vámpírsebességgel és kárörvendően
néztem ahogy egyre hátrébb kúszik tőlem.
- -Akkor
mi vagy? – kérdezte rettegve.
- -A
legrosszabb rémálmod. – suttogtam neki
lágyan. Felemeltem és letéptem a fejét. Visszafordultam a maradék háromhoz akik
még ott voltak.
- -Ti
még nem mentetek el? – oldalra döntöttem a fejemet. Csak hogy váratlan dolog
történt. Kettő nekem jött az egyik ütését ki is védtem de a másik telibe
találta a bordámat amitől, kiszorult a levegő a tüdőmből. Neki löktek a
betonfalnak amitől az az ici-pici levegő amit szívtam, az egy másodperc alatt,
kiszorult.
- -Mi
vagy? – kérdezte az egyik. Az volt az aki az elején cicababának szólított.
- -Arra
várhatsz hogy elmondjam! – sziszegtem amilyen hangosan csak telt tőlem.
- -Mondd!
– üvöltötte.
- -Nem
fogja elmondani. – mondta a harmadik. Éppen használni akartam az ér robbantós
trükköt amikor iszonyatosan elkezdett fájni a fejem. Mintha, minden egyes
idegszálam elpattanna.
- -Meglepődtél,
mi? Nem te vagy az egyedüli boszorkány féleség itt. De mindegy, húzd le a
gatyáját Rich.- Erre az aki eddig nem szólt nyúlt a gatyám gombjához. Bele
rúgtam a hasába hátra tántorítva. – Ne szarozz már! – az aki fogva tartott,
szintén oda nyúlt, de őt meg lefejeltem teljes erőmből. Az ütközéstől egy
pillanatra elszédültem, majd éreztem a melegen lecsurgó vért a halántékomon.
- -Ha
egy hölgy nem akarja, akkor azt illik észben tartani! – hallottam meg egy ismeretlen
hangot. A hang tulajdonosa már ott állt a fogva tartóim mögött. Úgy ahogy
kitudtam venni azt hogy, hogyan néz ki. Szőke felfelé fésült haj, mosolygós
szemek amik most vészjóslóan csillogtak a Hold fényében. Többet nem tudtam ki
venni belőle.
- -Húzz
innét öcskös. – mondta Rich.
- -A
te helyedben nem mondanám ezt. – amint végzett a mondattal, végzett az
emberünkkel. Rich holtan rogyott le a földre. – Ki a következő? – az aki eddig
a nyakamnál tartott, elengedett és neki ment a „megmentőm” -nek. Én lerogytam a
földre oxigén után kapkodva. Nem láttam mi történik mert teljesen elhomályosult
a látásom, de abból következtetve hogy valaki mondta „ És te? „ végeztek a
perverz barommal. Éles kiáltást hallottam mire egyből kitisztult a látásom. A varázsló
éppen ugyan azt a varázslatot használta mint nálam, minden egyes eret
szétrobbantott a fiú fejében. Felkeltem, és kihasználva a varázsló
meglepettségét, kitörtem a nyakát. Felsegítettem Őt a földről.
- -Köszönöm.
– a keze olyan selymes volt mint a baba popsi, a hangja meg fiatalos és
játékos.
- -Én
köszönöm. Megtudhatom a megmentőm nevét? – kérdeztem vidáman.
- -Inkább
menjünk be a bárba. Meghívlak egy italra. – vetette fel az ötletet mit sem
vetve az előző kérdésemre.
- - Öhm…
Kösz. – Bementünk a clubba majd le ültünk a bár pultnál.
- -Mit
kérsz? – kérdezte
- -Egy
kólát.
- -Ugyan
már, buli van! – furcsán néztem rá.
- -Még
nem vagyok tizennyolc.
- -ÉS?
– kérdezte mintha teljesen természetes lenne. Mondjuk az, de nekem nem.
- -Jó
akkor egy sört.
- -Nőies.
– jegyezte meg. Abban a pillanatban oda jött egy báros. – Két sört kérek.
- -Igazolvány?
– kérdezte a csapos.
- -Nem
kérsz igazolványt. – igézte meg a csapost.
- -Nem
kérek igazolványt. – ismételte a pultos.
- -Szóval….
Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre. – kérdeztem őt.
- -Milyen
kérdésre?
- -Azt
hogy, hogy hívnak. - elmosolyodott.
- -Ismersz
engem. – nem kicsit megdöbbentem. Ha ismerném akkor nem kérdezném!
- -Nem
hiszem. – teljesen meg fordult a székével hogy szembe legyen velem. Most láttam
csak igazán hogy néz ki. Világos barna, kissé felfelé fésült haj, mosolygós
barna szemek, amik most tényleg mosolyogtak.
- -Segítek
egy kicsit. Tíz évesen hozzánk költöztetek és akkor lettél a legjobb barátom. –
belém hasított a felismerés.
- -Úristen,
Kol! – ugrottam a nyakába. Ő nevetve viszonozta az ölelést.
- -Sokat
változtál Sierra. Nagyon sokat. – miután kibontakoztam az ölelésből, egyből
kérdéseket tettem fel.
- -Hogy,
hogy jöttél? És ha már jöttél, miért nem látogattál meg minket?
- -Hát…
Járom a városokat, az államokat összevissza. És körülbelül három órája érkeztem
meg.
- -És
a club az első, mi? – közben a csapos meghozta a söröket.
- -Meghívsz
minket a késésért. – igézte meg Kol a bárost. A pultos meg szó nélkül tovább
állt.
- -Te
semmit sem változtál, Kol. – az említett elvigyorordott.
- -Ugye
hogy még mindig helyes vagyok? – röhögve néztem végig rajta. Belekortyoltam a
sörbe.
- -Még
mindig ugyanaz a helyes, őrült, pszichopata vagy akit megismertem. – mondtam és
még egyet húztam a sörből. Miközben Kol nagyon vigyorgott. – És miujság a többiekkel?
- -Milyen
többiekkel? – nagyon hülyén néztem rá.
- -Rebekah,
Elijah, Klaus és Finn? – megdermedt.
- -Az
hosszú történet. – mondta az egyik bárost bámulva.
- -Van
időm. – mondtam biztatóan.
- -Kilencven
éve Klaus leszúrt a tőrrel, bár ezt te is tudod. Finnt több mint kilencszáz éve,
Rebekaht nem tudom mikor, de régen. Az egyetlen akit nem zárt koporsóba az Elijah volt. Amikor
hozzánk költöztetek felélesztett minket de, amint elmentetek, vissza szúrta
belénk a tőrt. Körülbelül két évvel ezelőtt leszúrta Elijaht. Egy Damon
Salvatore nevű vámpír felszabadította Elijaht akivel bosszút álltak. Ők ketten
kihúzták belőlünk a tőrt, és már Rebekah majdnem beleszúrta a tőrt Klausba
amikor anya megállította…. - mesélte darabosan miközben kikerekedett
szemekkel bámultam rá.
- - De
Esther már ezer éve halott!
- -Klausnak
volt öt koporsója. Egyikből kijött Elijah de, még maradt négy amikor csak három
testvére volt. Két Benett boszi kiszabadította anyát, akinek muszáj volt
megölnie minket mert, mi démonok vagyunk és ő szabadította a földre ezt a
gonoszt azzal hogy vámpírrá változtatott minket. Anyu összekötötte az öt
testvér hogyha, az egyik meghal, a többi négy is halott legyen. És Finn
segített neki. A két Salvatore testvérnek megkellet állítani a Benetteket a
segédkezésben mert ha nem, Rebekah megöli a szeretett hasonmást és a
Salvatoréknak sikerült megállítani. Átváltoztatták az idősebbik boszorkányt. Végül
Finn és anya eltűntek, aztán mindannyian szétszéledtünk.
- -Sajnálom.
De még mindig pocsékul mesélsz. – mondtam neki. Én tuti bele halnék abba ha az
anyám meg akarna ölni.
- -Én
sajnálom. Megint együtt van a család és Klaus akar tőletek valamit. – mondta
megbánással. Leugrottam a székről. És elkezdtem futni a kijárat felé. El sem
tudtam hinni hogy, bevettem az egészet. Két Mikaelson egy városban és külön
vannak, én nagyon hülye vagyok.
Valami
hatalmasba ütköztem vagyis inkább valakibe mert akinek neki vágódtam valami
folyadékot fecskendezett be a nyakamba és utána, elsötétült a világ….
Szia!
VálaszTörlésIsteni első fejezet volt! Kol a kedvencem az ősi vámpírok közül<3 És csak úgy megsúgom, hogy Törpilla a kiskutyám neve*-* Sok ilyen remek fejezetet még:)
Puszi, wolfsgirl.
Szia!
VálaszTörlésNagyon örülök hogy tetszett, remélem a többi is ugyanígy fog tetszeni! Nekem is ő de, Elijah-t is nagyon bírom ;) Milyen fajtájú a kutyusod? A harmadik fejezetet már elkezdtem valamelyik nap fel is rakom!
Puszi: Lyl S.
U.i.: köszi hogy írtál! :)